Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
180 Az arany, platina és társai. járás csak e század kezdete óta használatos. Az ezüst előbb a kénsav rovására oxydálódik, mi alatt a kénes sav fejlődik, melyet egy jó léglnizos kürtön kell elillan- tatni. Az ezüstnek legnagyobb része kénsavas ezüstoxyddá változik át, s az arany egy kis rész ezüsttel elegyedve visszamarad. Ez ezüstoldatot rendesen ólmos serpenyőkbe töltik, hol nyugodtan engedik át a megiilepedésnek ; a benne finom porszemekben lengedező arany lassankint a fenékre gyűl. A csapadékot hasonló módon még egyszer egy kisebb platin vagy porczellán üstben savval főzik, hogy az ezüst maradékát is feloldják ; ebből az oldatból is a tiszta arany por alakban íilepszik le, melyet egy üstöcskében forró vízzel forralnak, majd megszárítva rudakba öntenek. Az ezüstöt kénsavas oldatából úgy vonják ki, hogy egyszerűen rézbádogokat állítanak belé, a melyekre a fém csillogó levélkékben chemiailag tisztán lecsapódik. Régebben a csekélyebb aranytartalmat nem tudták az ezüstből kiválasztani. Most ezt elfogadható nyereséggel űzik kivált régi aranytartalmú ezüstpénzeken. A legtöbb nagyvárosban vannak ily aranyválasztó intézetek. Francziaország kezdé legelső ezüstpénzeinek ilyetén átdolgozását, s csakhamar voltak követői. Az aranynak az ezüstből való kiválasztására különböző kiolvasztási módszereket alkalmaznak ugyan, de ezek teljesen ki nem elégítek. Kiválasztás czéljából olvasztják kénantimonnal, kénnel, ólomgeléttel, továbbá a már említett czemente- léssel. Nedves módon lehet alkalmazni a kvartálást, de sikeresebbnek mutatkozik a királyvízben való oldás. A kénsavval csak úgy boldogulhatni, ha annyi ezüstöt olvasztanak benne hozzá, hogy ez a keverékben túlsúlyban legyen. Az arany liováfordítása. Ha számba vesszük az aranytermelésnél felhozott roppant mennyiséget, az a kérdés vetődik fel, hová lesz az a tömérdek arany, s váljon folytonos aknázással, mosással nem szaporodik-e föl annyira, hogy általános értéktelenedése áll be. Erről gondoskodva van ; sokkal nagyobb mértékben van kifejlődve a kereskedelem s forgalom, mint a nemes fémek termelése, még pedig oly mértékben, hogy a korábban elegendő fémpénz most már csak részben födözi a szükségletet s értékpapírt kell használni a csere eszközölhetésére. Az érczpénz a forgalomban már csupán a kopás által is iócskán veszít. E veszteséget a súlynak V40, de V10 vagy meg Ve százalékára is teszik. Ezen kívül az aranynak használata a műiparban is roppant emelkedett, s az arany most nemcsak mint ékszer s edény fénye- leg, hanem a legtöbb tűnő árúczikken. A lenge galván aranyozás, az összes aranyfüst, a mely bőrön, papíron, fán stb. helyet talál, a porczellán s üveg aranyozása stb. mind ez a további használatra el van veszve és az atomok birodalmába kerül vissza. Lássuk az aranyat már most kissé közelebbről. Az aranyat sok ideig a legnehezebb fémnek tartották, de e tekintetben az első helyet az irídiumnak kelle átengednie. Az arany fajsúlya öntött állapotban a 19.5 s 19.6 közt ingadozik, s az még nagyobbá válik, ha munkálás által sűrűsödik. Az arany olvasztásához valamivel nagyobb hő kell, mint az ezüstéhez s rézéhez ; megömledt állapotban, mi alatt sem el nem illan sem nem oxydálódik, tengerzöld színben világít ; megmeredés közben jelentékenyen összeliuzódik. Igen vékony levél- vagy finom huzal alakjában erős villamos telep hőjének kitéve, zöld lánggal ég el az arany. Az aranyoxyd mint sötétbarna por csak közetlen módon csapadék által nyerhető, de az arany és oxygén közti vegyület oly laza, hogy az oxyd a hőben csak ismét aranynyá lesz, sőt már a napvilágon is aranyhártyával vonódik be. Az arany s oxygén e csekély rokonságán alapszik jobbadán az aranynak oldliatlansága savakban s fényének állandósága. Nemesebb lévén az ezüstnél, kénes gőzök sem hatnak rá, s a kénnel való összeolvasztásnak ellenáll. Chlórral, villóval, arzénnel az arany egyenesen vegyül, s többé-kevesbbé épen oly könnyen brómmal, jóddal és cyánnal. Ha finom osztatú
