Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
Az arany finomítása. m vonják ki az aranyat, s az ásványos részeket mint kokómarát váltják be. — A mol- nákból a foncsort havonként egyszer veszik ki, s ugyanazt az eljárást követik vele, melyet fönebb már érintettünk. A bányászati utón nyert arany igen költséges a fönebb leirt módok szerint. Olcsóbb s illetve több hasznot igérő eljárás után kutattak. Mint mondják találtak, s azt a sziléziai Eeicbensteinben alkalmazzák is régi arzéntörmelékekre. Ezeket nagy agyag csebrekbe töltik, letakarják, mire cblórgázt bocsátanak rájok. A rá következő napon vízzel kilúgozzák, az aranyat vasgáliczczal (vagy kénhydrogén- nel) leülepítik, megszűrik s a szűrőt a benne levő arany s kén keverékkel együtt elégetik, mire az elszenesedett tömeget királyvízzel feloldják s az aranyat vasgáliczczal leülepítik. Az arany finomítása. Minden arany többé-kevésbbé ezüstöt tartalmaz, néha, mint a kaliforniai, irídiumot is ; a bányászati utón termelt antimon mellett ónt s ólmot is rejthet magában. E nem nemes fémekből már V2000 részt elegendő, az arany nyithatóságának lényeges csorbítására, miért is a bányaaranyat még finomitani kell. Ez úgy történik, hogy kevés bórissal és salétrommal elkeverik s beolvasztják. E közben oxydálódnak (az ezüst kivételével) az idegen fémek s mint salak úsznak felül. A legtöbb esetben az ezüstöt sem hagyják meg benne, s elválasztásukat a savakkal szemben követett különböző magatartásukra alapítják. Az arany-ezüst elválasztás régi módját salétromsavval kvartdlásnak (Quartation) nevezték, mert abból a föltevésből indultak ki, hogy a dolog sikerére szükséges, hogy az ötvözet s/4-ében ezüstből és 74-ben aranyból álljon. Utóbb kitűnt, hogy a mívelet akkor is eredményes, ha a keverék 2 részben ezüstöt s 1 részben aranyat tartalmaz. Az elválasztás e módjánál az aranyat szemzik (granuler) s annyi ezüstöt tesznek hozzá hogy ez kétszerese legyen az aranynak. A 75 kilogrammot magukba fogadó tégelyekbe 25 kilogr. aranyat s 50 kilogr. ezüstöt olvasztanak. Ez ötvezetet ismét szemzik és nagy kőkorsókban erős salétromsav hatásának teszik ki. Heted napra már lecsapolható az ezüstoldat, mely a legtöbb ezüstöt fölvette magába. A visszamaradt finomarany már legfölebb 1 százalék idegen fémet tartalmaz. A lecsapolt ezüstoldatból az ezüstöt sóvízzel ülepítik le chlórezüst alakjában, melyet czinkkel tiszta fémmé színítenek. Egy font arany finomításához 472 font salétromsavat használnak el. Az elválasztásnak egy másik régi módja, a cementálás. Ez eljárást jelenben jóformán csak kész arany- vagy aranyozott műveknél alkalmazzák s az úgynevezett aranyfestést eszközli, melynek az lévén a czélja, hogy a felszínnek a legfinomabb arany látszatát kölcsönözze, az aranynál egészen azt a szerepet játsza, mint az ezüstnél a febérforralás. A műveket (vagy a vékony bádoggá vagy darává változtatott fémet) agyagos tokokba teszik, körülrakják ezeket téglalisztből, konyhasóból s vízmentes vasgáliczból álló cementporral és enyhe bőnek vetik alá. A szerint hogy vagy valóságos elválasztás vagy csupán szépítés van czélba véve, az izzítás hosszabb- rövidebb ideig tart ; az első esetben 10 óránál tovább. Az aranyat ez által eziiste- lenítik, mert a hevítés alatt a konyhasóból clilór fejük, melyet a gálicz kénsava hajt ki ; a chlór többnyire ezüstöt (s netán jelen levő egyéb fémeket) old fel ; a chlór - eziistöt felszívja a kőpor. E kiválasztás következtén a finomított arany porbanyóssá s likacsossá lesz, miért is másodolvasztás alá kell vetni. A puszta festés czéljából ez eljárás rövidebben intézhető el. A chlór oldó hatásánál fogva az arany felszíne bágyadt lesz, s lm nem ilyennek akarják, újra kell fényelni. A kisebb mennyiségű aranynak kiválasztását az ezüstből úgy eszközük ez idét általánosan, hogy a szemezett fémtömeget kénsavba főzik (affinálják). Ez el23*
