Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az ezüst
164 Az ezüst. A pénzek verése, a kép- és hátlap rányomása, két mélyre vésett aczél bélyeggel történik, melyek edzettek és sárgára vannak futtatva, s melyek közt minden egyes tárcsa egy pillanatig tartó lökésnek vettetik alá. A gép, melybe e czélra a verőbélyeg van beillesztve, u. n. zuhantó vagyis bélyegmű (Prägwerk, balancier, stamping-press), a melyen egyensúlyzóval gyorsan lefelé hajtott csavar működik, a minő általán nagyon használatos a fémfeldolgozó-műhelyekben. A mellékelt 65. ábra ilyen bélyegműnek átmeszetét tünteti fel. A A erős, még pedig bárommenetű csavar lapos menetekkel, melyek szabatosan vannak metszve. Ezek által a csavar nagy emelkedést nyer, úgy hogy az orsó annak forgásával igen gyorsan és magasra emelkedik és épen oly gyorsan száll le még pedig hatalmasabban, mivel erős emelkedés mellett a dörzsölés kevesebb erőveszteséggel jár. A forgó mozgást az orsó lódítóval vagyis egyensúlyzóval nyeri, melynek karjai 2—3 láb hosszúak és végökben súlyos golyókkal vannak ellátva, hogy a lódítás és lökés fokoztassék általuk. E lódító a csavar B hatszögű fejére van alkalmazva. Két, négy, nyolcz, sőt 12 munkás kell ahhoz, hogy a lódítónak megadják a köröző lendülést, a melynél fogva a csavar leszáll. A forgás által a csavarorsó az X N bronz csavarházban föl és leereszkedik, a mely majdnem az egész csavar hosszát fogja körül és hengert képez, mely az öntöttvas bélyegmű tömör testébe van megerősítve. Lefelé szálltában az orsó nagy erővel rálökődik a K aczél bélyegtusakra. Az alsó részek ellenhatása nemcsak arra szolgál, hogy a lökést gyöngítse, hanem hogy a rugalmasság által visszaható erő is fejlődjék, a mely a csavar fölemelkedését előmozdítja. A csavarorsó öntöttvasból való, de sarúja Q1 edzett aczél és alul kissé boltozatos. Az 7-nek felül hengeres nyújtványa (Q) van, a melylyel sajátságosán illesztik az orsóba. Csavarmenet és minden egyéb megerősítési mód ugyanis a számtalan lökés által hamar elhasználódnék; de elpusztíthatlan ez a módja. A nyújtványnak való lukat az orsóban kissé szükebbre fúrják a kellőnél, mire az orsót izzóvá teszik, mi által kitágul, a luk tehát jóval kibővül, és a Q nyújtvány hidegen belé tolható. Kihűlés közben az orsó ismét összehuzódik és a Q nyújtvány rendkívül szilárdan áll meg benne. A K íélyeytusak kissé homorú, de nem annyira mint a QI sarú domborodtsága úgy hogy mindkettejok lapja szorosan véve csak egy pontban ériilközik ; használat által az érülkezési lapok csakhamar nagyobbodnak. Az orsó fel- s alászálló mozgása közlődik a G bélyeggel; úgy a G mint a K lapja teljesen vízirányos. A P bélyegző alattuk van és a kiverendő tárcsa kettejök közti C térbe tétetik, a mely az orsó emelkedésével nagyobbodik. Az aczél bélyegekbe be vannak vésve a pénzek veretei, egyikben elmélyesztve, másikban kiemelődve ; széleik függélyesen szorosan egymáson fekiisznek. A bélyegeknek igen keményeknek kell lenniök, mert roppant nyomást kell kiállaniok. Ügy készítik ezeket, hogy lágy aczélban kimetszik domborodottan a tulajdonképi bélyeget, melyet aztán megedzenek; már most a verőcsavarba illesztik 65. ábra. Verőmű, zubantó, átmetszete.
