Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az ezüst
A pénzverés története. 161 ér, csak 3100 frankot vernek, és e szerint e mellett csak 9 frankot takarítanak meg. A váltópénznél a verőbér 70 %-ra is rúghat. A pénzveres feladata első sorban oly ötvözetet készíteni, mely a nemesfémnek és adványnak a törvény által megszabott aránynyal bírjon, aztán az, hogy ebből az egyes darabokat kialakítsa, melyek a lehetőség szerint egyenlő súlyúak s egyenlő belső tartalomúak legyenek, és végre az, hogy oly verettel láttassanak el, mely a hamisítónak az utánzást nagy mértékben megnehezítse. A technika minden tökéle- tesbülése mellett elkerülhetetlen, hogy az egyes darabok súlyra, tartalomra valamelyest el ne térjenek, mivel a lemezek öntésénél az ötvözet egy vagy más helyen némileg egyenetlenül alakulhat. A nagyon-sok és nagyon-kevés határait tehát meg- állapíták, melyen belül a pénzdarab még forgalomban maradhat. E megengedett hibát remediumnak (eltérés, Toleranz) nevezik, mely vonatkozhatik a súlyra, finomsági tartalomra. A mi aranyfrankjainkban két ezredrész eltérés van megengedve, melyet nem szabad tiíllialadniok. A míveletek egymásutánja, mely által a nyers fém pénzzé alakíttatik, következő : 1. az ötvözet olvasztása ; 2. rudakká öntése ; 3. a rudak nyújtása bádoggá ; 4. a pénztárcsák kimetszése a bádogból ; 5. a tárcsák kellősítése ; 6. azok forralása és étetése ; 7. reczézésök és 8. veretésök, mely utóbbi kettő gyakran együtt jár. Hogy határozott pontos legyen az ötvözet, mindenekelőtt természetesen annak adványait kell pontosan ismerni. Ezek lehetnek összevásárolt arany- és ezüstczipók, régi beolvasztásra szánt pénzek, régi edények, fémek stb. A kémlőnek mindenütt legelőbb ezeknek tiszta arany- s ezüsttartalmát kell kipuhatolnia, és ennek alapján szabhatja csak meg az új ötvözet arányait. Chemiailag tiszta arany s ezüst a kereskedésben nem létezik; a legjobb esetben 2, de egész 5 és 8 ezred rész idegen fém rejlik benne, nevezetesen ezüst, ólom, réz stb. A régi pénzek és edények már magukban véve is ötvözetből valók. Ha a régi pénzek újjá verendők elég lehet az, hogy ezüstöt adnak hozzájuk, a többi esetben kifürkészendő, mennyi réz kell hozzá, hogy a kivánt ötvözet kikerüljön. Ha az ezüst aranyat tartalmaz — legyen az bár csak 2 ezred résznyi is — azt előbb ki iparkodnak választani. Erről az aranykiválasztásról, mely régi pénzeknél gyakran haszonnal jár, alább az aranynál teszünk szót. Az ötvözethez szükséges fémek olvasztása grafittégelyekben, szélpestekben történik, melyek koakszszal vagy szénnel füttetnek, vagy pedig nagyban űzve, 2—300 kilogramm ezüstöt magukba foglaló öntöttvas tégelyekben. Az aranyat kisebb agyagtégelyekben ömlesztik. Az olvasztótégelyt előbb izzóvá hevítik, belé- rakják a fémczipót és a mint az olvadás halad, folyton újakkal tetézik. Hogy a levegő távoltartassék, a tömeget szénporral hintik be. Az ömledés beálltával a tömeget vasrudakkal jól megkavarják, a kémlő próbát vesz ki belőle, és a mint ez az ötvözet helyességét bizonyítja, neki fognak a rudak öntéséhez, mely vasmintákba történik, melyekbe vas meri tőkan állal merik. A váltópénz fémét fövénymintákba öntik, mivel a vasból valóban a réz nagyon merevvé lenne. A rúdak 30—60 cm. hosszúak, 4—5 mm. vastagok és majdnem oly szélesek, mint a verendő pénznek egyszeres vagy — kétsorú bötközésnél — kétszeres átmérője, mivel a lapításnál (hengerlésnél) a szélesség csak kissé bővül. Az öntött és kihűlt rudakat hengerművön aczélhengerek közt nyújtják. Ha kétszer-háromszor áthaladtak a hengerek közt ismét ki kell őket izzítani, mert különben megkeménykesznek, és többet nem nyúlnak. A kellő vastagságra nyújtott rudak aztán IV4 méter hosszra vágatnak. A pontosan nyújtott s egyenletes lemezek már most egy újabb gép alá kerülTalálmányok könyve. II. 21
