Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az ezüst
162 Az ezüst. nek, mely alatt végbe megy a kidarabolás, vagyis kibötköztetnek a kerek tárcsák. Ez a bötközó'vel történik, mely vagy emeltyűmű vagy nagyobb pénzverőházakban zuhantó egyensúlyzó és nyomócsavar. Egy ügyes munkás a váltópénzekhez való tárcsákból óránként 6000—7000 tárcsát bökhet ki. A megmaradt kibökött lemezek jövő alkalommal ismét beolvasztatnak. Miután a kibökött tárcsák teljesen meg vannak tisztítva és megvizsgálva, kellösítik vagyis súlyuk szerint lielyreigazíttatnak. Mert bármily figyelmesen hengereltettek is legyen a rudak, a súlyban mégis mindig fordulnak elő eltérések, mivel a lemezek különböző vastagságára a legcsekélyebbnek látszó apróság is befolyással bír. A kellősítésre külön e czélra készült mérleg szolgál, melyen a mérés igen gyorsan megy végbe. A nagyon nehéz darabokról ugyanazok a munkások, kik a mérést végzik, egy kis gépen annyit forgácsolnak le, hogy a helyes mérték kifussa. Ha ezzel az elővigyázattal nem élnének, a fémpénzek körülmetélésével foglalkozó nyerészkedők kik ez előtt mesterségüket nagyban űzték, elég jövedelmezőnek találnák azt arra, hogy a súlyosabb pénzeket visszatartsák, beolvasztanák s csak a könnyebbeket bocsátanák a forgalomba, a mivel az államnak nagy veszteséget okoznának, ha az kénytelen volna pénzeit bevonni. Mihelyt a tárcsák kellősítve vannak, fehérítik. A tárcsák ugyanis a mívelés különböző fokában, különösen az ismételt izzítás alatt, jó részt feketés oxydréteggel vonódtak be, melyet a kiverés előtt el kell takarítani, úgy hogy a réztárcsák világos vörös, az arany- s ezüsttárcsák az arany és ezüst színét tüntessék. E czélból nagyon hígított kénsavval telt üstben kifőzik. Hogy mily nagy a hatása a kénsavnak, a mely az ötvözetben levő rezet a felszínen feloldja, és csak a nemes fémet hagyja érintetlenül, legjobban megmutatja a kis ezüst váltópénz, mely újonnan vakító ezüstfehérnek látszik, s rövid használat után kitünteti a fémelegynek tulajdonképi vörös színét. Az aranytárcsákat néha még egy salétromból, konyhasóból és timsóból álló oldatban festik szebbre. Az étetés által egészen tisztává, de nem fényessé, hanem bágyadtá lett tárcsák erre még egyszer kellősíttetnek, minthogy az étetés által súlyuk egy csekély százalékát elveszítik, mire forgó hordókban vízzel s szénporral vagy fürészporral suroltatnak, majd meg megszáríttatnak, és végre készek a veretésre. Az így előkészített tárcsákat előbb reczézni (rändeln, cordonner, to mill) kell, azaz keredékiik lapján díszítéssel ellátni, a mely a körülmetszésnek állja útját. A réz- és váltópénz széle síma, az arany- és ezüstpénzé azonban rovátkos, pikkelyes, lombozatos vagy pontozott, a nagyobbaké feliratos, a mely néha kidomborodó. A reczézés számára sokféle készüléket találtak ki, a 61. ábra oly reczézőgépet mutat, minőket régebben, mikor még a pénzverés igen tökéletlen volt, használtak. Jelenleg sokkal észszerűbb készülék van használatban : a reczézögép (Rändelwerk, machine á condonner, milling-machine), mely sokfélekép lehet berendezve. A legjobbak egyike a párisi pénzverőben levő, melylyel egy munkás napjában 20.000 darab ötfrankost reczézhet. Az E és D reczézővasak (62. ábra) mindegyikén domborodottan emelkednek ki a széldíszítések. Üvegkemény aczélból valók és mindegyikök két csavarral van megerősítve, t. i. E a szilárdon álló AB darabra és a D a PD emeltyű felső végébe, a mely a C tengely körül forog. A P nyelet kézzel a munkás ide-oda mozgatja. Mindkét reczézővas liajlása köríves, melyek középpontja az emeltyű forgó 00. ábra. A tárcsák kibütközése.
