Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az ezüst
Az ezüst Történeti adatok. Statisztika. Előfordulása. Előállítása. Kiválasztása. Foncsorítás. Tulajdonságai és ötvözetei. Ezüstözés. Lemezelés. Ötvösség. A pénzverés. Történeti adatok. A pénzverés mive- lete. Finomsági Tartalom és súly. A rudak öntése. A tárcsák kibökése. Kellősítés. Reczézés. A verés és verőművek. Nemes fémeknek nevezték az alchemisták az aranyat és ezüstöt nem csak azért mert színre és fényre mindenek fölött állnak, hanem különösen azért is, mert legkevésbbé hajlandók egyediségöket vagyis fém voltukat feláldozni más anyagokkal való vegyülésiikkor. Hisz az aranynak, a fémek királyának, csak egy volt az oldó szere, a királyvíz, és a sugárzó fém a nap nevét viselte, mint a szelid, fényes ezüst a holdét. Mi meg a platint sorakoztattuk e fogalom alá. Az aranynak és ezüstnek ősidőktől fogva tulajdonított nagy becse, tetszetős színe, fénye, oszthatósága, aránylagos ritkasága stb. azzal járt, hogy már kora időkben alkalmas csereeszköznek használták ; elejénte a vevő vagy árus kimérte a mennyiséget mint még most is Afrikában, Kaliforniában, később úgy segítettek ezen, hogy határozott súlyú rudakká vagy lemezekké alakították, melyeknek értékét minden jövőbeli cserebere alkalmára ráverték, és így keletkezett mindazon népeknél, kik bizonyos mívelődési fokra eljutottak, természetes folyamatban a pénz, a nervus rerum, minden tettnek rugója, az összes emberiség törekvésének czél- pontja. A hajdankor népei roppant mennyiségű nemes fémeket gyűjtöttek mint azt a bibliából és a régi görög történetírók műveiben olvassuk. Ábrahám gazdag volt marhában, aranyban s ezüstben, de utódjai Dávid és Salamon a nemes fémek össze- lialmozásában mesés dolgot végeztek. Ezek a misztikus Ophirból a Jehova templom fölékítésére 4000 mázsa aranyat, ezüstöt hozattak. A nemes fémek főforrása az ős Hinduország volt. A hajdani egyiptomi királyok a szomszédos Nubia és Etiópia bányáiból kapták kincsüket. A görögök saját hazájukban aknázták az aranyat, ezüstöt, azonban a hajdankornak leggazdagabb forrása volt e tekintetben a spanyol félsziget. Tömérdek ezüstöt hordtak innen nevezetesen a fönicziaiak. kartagóiak és rómaiak. Spanyolország ezüstje szolgált eszközül Hannibálnak a rómaiak legyőzésére, és még most is mutogatnak ott oly bányákat, melyekből a nagy hadvezér ezüstjét állítólag nyerte (napjában 300 fontot), és oly aknákat, melyekből a behatolt vizet, éjjel-nappal merítette. E bányák, aknák azonban, mint a bányász mondja, vízbe fúltak, és nem tudni róluk, váljon azért hagytak-e föl velük, mert erei kiapadtak, vagy mert a víz szaporodott bennük föl. Állítólag meg az arabok is sok ezüstöt vájtak Spanyolországban. Az a fényes korszak azonban, melyben Diodor elbeszélése szerint erdőégés alkalmával a megolvadt ezüst patakokban csörgött le a pirenéi hegyekről, régen elmúlt ; néhány szerény ezüstbányán kivül ott most inkább az ólom szolgáltat csak némi ezüstöt.
