Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
148 ólom, ón és higany, sen feloldva rejlő ólom, ón, czink, biszmut és réz kiválasztassák, újból czinober rádással párolható, mi alatt az idegen anyagok, a czinober által kénfémmé változtatva, jobbára a maradékban lekötődnek. A biszmut és czink azonban vele illannak el, és ezeket nedves utón, savakban rázva, kell eltávolítani. Chemiailag tiszta higanyt azonban csak úgy nyerhetni, ha finom czinobert vasporral párolnak. Alkalmazási módok. A higany s készítvényei technikai, tudományos, orvosi stb. czélokra nagyon sokféle alkalmazást nyernek. Sokat fogjuk emlegetni a fizikai szerekről szóltunkban, s találkozni fogunk vele a tükörgyártásnál, az arany-,és ezüstnyerésnél, a tűzi aranyozásnál, Daguerre fényképirásánál, a festék készítésnél stb. Kaliforniában az aranymosds majdnem egészen megszűnt, mert az aranyt tartalmazó torlaszföld át meg át ki van mosva s nem egyszer. A mostani aranynyerés tisztán aranykvarcz bányázásából áll, a mely finommá porítva higanynyal a foncsor- kádba tétetik. Legújabban a higanyon azt az érdekes tapasztalatot tették, hogy 1 vagy 2 ezred rész natrium vagy kaliummal oly állapotba hozható, a melyben nagyban fokozódott vonzódást, rokonságot, vagy bár mint nevezzék, mutat mind az oly fémek iránt, melyekkel egyáltaljában foncsorokat képezhet. A képződés rögtönös, ha mindjárt a felszínen tisztátalanságok vannak is, a melyek rendszerint megakasztják a foncsorodást. A tiszta és elegyes higany magatartása közti különbség szembeszökő, ha mindegyikből egy csöppet ejtünk egy darab aranylevélre. A tiszta csöpp ugyan ellaposodik valamennyire, de észrevehetőleg nem szélesedik ki, míg ellenben a natriumos bámulatos gyorsasággal terül szét az aranyon és nehány másodpercz alatt oly térséget von be s fest fehérre, a mely százszorta nagyobb mint az eredeti csöpp. Az elegyített higany e' vonzódása, melyet idegen fémek iránt tanúsít, egymás atomjai közt is kölcsönös ; elveszítő szétszórodottságát, szétporlodását s biztosabban s gazdaságosabban lehet vele bánni. E kis hozzátétel ily sajátságos hatását eddig nem tudták kimagyarázni ; az elegyített higany szabadalmazott árusai « delejes »-nek mondják. A higany sokszoros s részben igen fontos szolgálatait vagy önmagában teljesíti, vagy más fémekkel vegyülve, vagy pedig valami chemiai készítvény alakjában. Mint súlyos folyékony fém mindenek fölött s majdnem kizárólag a hőmérők, légsúly - mérők megtöltésére szolgál. A kisérlettevö chemikusnak a higany fontos a légmentes elzárásra, úgynevezett pneumatikus készülékekhez gázokkal való folyamatoknál. Yizzel, terpentin olajjal stb. rázva, vagy czukorral, kénnel, zsírral (higanyír) eldörzsölve a higany oly finomul osztható szét, hogy fémes külsejét egészen elveszíti s szürke pornak látszik. A hozzákevert szerek eltávolításával azonban mégis csak összefut ; csak a kénnel vegyül hamar fekete kénhiganynyá, az orvosi szerként ismeretes aethiops mineralis-szá. A higanynak más fémekkel való vegyületeit kivételkép nem nevezik ötvözeteknek, hanem foncsoroknak. A legfontosabb foncsorok : az ónfoncsor a tükrök borítására, és az arany- s ezüstfoncsor vagy a tűzi aranyozásra s ezüstözésre, vagy e nemes fémeknek érczeikből való kiválasztására. Mindkét esetben a higany csak segédszer, és az első esetben egészen, a másikban legalább részben elvész. Chemiai vegyületei a higanynak igen sokszerűek ; leginkább a gyógyszerész szakába vágnak, kinek azelőtt sokkal több higanykészítménynyel volt dolga mint jelenleg. Az oxygénnel a higany fekete, állhatatlan oxydult képez, és a tulajdonképi oxydot, mely vörös csapadék (praecipitatum) név alatt ismeretes. Ügy oxydja, mind sói mindannyian erős mérgek. Van aljas, semleges és savanyú higanysó és azonkívül még kettes sók. A salétromsavas oxydsó az aranyozásnál használt fon- csorvizet képzi.
