Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
144 Ólom, ón és higany. A kész öntvényeket, a mennyiben gömbölyűek, az esztergán készítik ki és szappannal, csíszóval, agáttal s ilyekkel fény élik. A nem kerek tárgyakat reszelők- kel, ráspolyokkal, horzsolókkal simítják. Az az ón, melyet az orgonamíves dolgoz fel, szintén tartalmaz bizonyos arányokban ólmot. Az ónfigurák 4 rész ónból s 3 rész ólomból állanak. Fényes külsővel pompázik ez aç ötvözet : 29 rész ón s 19 rész ólom ; ebből lesz az úgynevezett ón-ékszer (óngyémánt), mely a színpadon és álarczos bálokon szerepel. Gyémánt módjára köszörült üvegdarabokat mártanak a megolvadt fémbe ; kivétetvén hártyácska tapad rajtuk, a mely kihűlés után magától válik le és e belső felén a simára köszörült üveg simaságával és fényével bír. Némi távolból nézve az elmélyedt homorúság domborúnak tetszik, mely mint a kristály csillámlik. E fém lágyságánál fogva nagyon nyújtható, miért is igen vékony levelekké lapítható, melyek ónhártya vagy stanniol néven ismeretesek. Legfontosabb alkalmazást nyer az ónhártya a tükörborításnál, melyről később szólunk ; egyébként használják csokolád, illatszerek borítékául, palaczkok légmentes elzárására stb. Az ónhártyához a legtisztább ónt használják, melyet előbb rudakká öntenek és aztán kalapálással és hengerléssel kinyújtanak. A kalapáláshoz könnyű, gyors járatú, mintegy 25 kilogr. súlyú farpőrölyöket alkalmaznak, melyek perczenkint 300 ütést gyakorolnak. A pöröly és üllő foka, háta természetesen aczélos és fényeit. Mihelyt a rudak annyira mennyire vékonyodtak, többet raknak egymás tetejébe, aztán folytatják a lapítást, míg 32—192 levél van egymáson. Ezeket derék szögben körül- metélik, szétválasztják és a hibásakat selejtezik. A most kapható ónhártya legnagyobb része egyébiránt mindkét oldalán ólommal födött ónból áll. Minthogy mindkét fém magatartása a nyújtásnál egyazonos, ha ólomlapot teszünk két ónlap közzé és stan- niollá hengereljük, a három rész egygyé lesz. Ötvözetek. A bronczot illetőleg, a hol a réz képezi a főanyagot, s az ón segédszerre, utalunk a rézről szóló fejezetre; ha az ón túlsúlyban van, oly ötvözetek keletkeznek, melyek az ón színéhez közel járnak, de tetemesen keményebbek a tiszta ónnál. Keményítő szerek még a czink, biszmut s nevezetesen az antimon. Az ily adványokkal a legkülönbözőbb tulajdonságokat tüntető kompozitumok készülnek, melyek közül a britanniafém kanalak, gyertyatartók, edények stb, alakjában tán a legnépszerűbb. Ennek kiválóságai ezek : szépen és tüzetesen önthető, bádoggá, dróttá nyújtható, verelliető, nyomítható, az esztergán, megmunkálható, s az, hogy szép fényt ölt. Ez ötvözetnek összeállításáról sokféle adat kering, valósziniileg azért, mert a különböző angol gyárak maguk is sokfélekép járnak el. A legegyszerűbb aránynak ez tetszik: 9 rész ón s 1 rész antimon; úgy látszik azonban, hogy gyakran kisebb mennyiségű czinket és rezet is kevernek közzéje. A brittania fém és új ezüst annyiban, hogy mindketten fehér fémet képeznek és az ezüstöt iparkodnak pótolni, társakul tekinthetők. A hamis ezüstfüst nem áll másból mint ónból kevés czinkkel elkeverve, és a zsidóezüst (Musivsilber, argent musif) ónból, biszmutból s higanyból. Az ón pedig kénnel keverve (kettes kénón), mely aranysárga puha pikkelyekből áll, képezi a zsidóaranyat (Musivgold, or de Judee, mosaic gold). Az ón sóiban és más készítvényeiben is érdekes és technikai érdekű. Az üvegömledvényeket a beolvasztott ónoxyd átláthatatlan fehér színűvé alakítja, minél fogva rég óta fő szere a zománcznak és a finom fehér mázaknak. Egyéb ónsók továbbá a kelmefestés, kelmenyomás körül fontosak és kiterjedt alkalmazásban részesülnek itt ; mert habár az ón nem tartalmaz festékanyagot, oxydja mégis kitűnő szolgálatokat tesz mint étetőszer, vagyis mint a festékanyagok rögzítője. Az ide tartozó készülvények : egyszerű ónchlorür, a tulajdonkép úgynevezett ónsó,
