Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
mely az ónnak sósavban való feloldásából keletkezik, az óncblorid (ónvaj), ón királyvízben feloldva. A HIGANY (KÉNESŐ). Argentum vivum — eleven ezüst — névvel illették a régi rómaiak azt a nevezetes elemet, melyről most szólandók leszünk. A görögök vízezüstnek nevezték és a régi aranycsinálók, kik arról álmodoztak, hogy a bolygók és a fémek közt vonatkozás van, a futó Merkur bolygó nevével ruházták fel. Az almadeni spanyol czinoberbányákat Plinius szerint a görögök már Krisztus születése előtt 700 évvel ismerték ; arra is hamar rábukkantak, hogy a czinoberben foglaltatik a kéneső, s rátaláltak, hogy kell ezt belőle kiválasztani. Arról nem tudni, váljon e fémet az ó-korban tudták-e valami fontosabb czélra felhasználni ; a czinober mint képiró festék volt használatban ; a bűvölő aranycsinálók szemében ellenben az kiválóan fontos anyag volt, melylyel folyton tettek kísérleteket. Agricola kivételével, ki a higanyt külön fémnek tartotta, a többiek mindannyian még éretlen, a növekedésre képes nemes fémnek, mint az összes fémek illanó szellemének, mintegy a fémek lelkének tekintették, melyet ki lehet űzni és másutt ismét be lehet keblezni. A 17-dik és 18-dik század tudósai a kéneső természete iránt még nem voltak tisztában és legfőlebb fémszerü testnek, fél-fémnek tartották, a míg az oxygén felfödözésével kezdődő új chemia ez anyagot nemcsak jogaiba, a fémek sorába tartozó alapanyagok közzé iktatta, hanem egyszersmind első szerül is használta, a melylyel az oxygén léteiét a legszembeszökőbben megmutathatta az által, hogy vele az oxygént vegyíté és ismét kiválasztá. A fémes higanynak olvadópontja rendkivül alacsony ; a hőmérsékleti fok, a melyben a többi fémekként szilárd testnek mutatkozik, nagyon alul van a zéruson, de elérhető s vele a fém szilárd állapotba hozható. E kisérletet legelőször Szt.-Pétervárt tették meg 1769-ben mesterséges hideggel. Fenn éjszakon, de még Svécziában, Norvégiában és Oroszországban, az erre való 39—40° C. hideget a természet nem ritkán ingyenesen szolgáltatja, és az ott utazóknak nem egyszer volt alkalmuk látni, mint szilárdul meg hőmérőikben s légsúlymérőikben e fém. így pl. az 1819-ben Parry vezérlete alatt az éjszak sarki expediczióban részt vett tisztek felhasználták az alkalmat, hogy nagyobb mennyiségű kénesővel kísérleteket tesznek. Azt tapasztalták, hogy keménységre, nyújthatóságra, kalapálhatóságra és csengésre nézve az ón és ólom közt foglal helyet ; s valamint ezek mindegyre törékenyebb lesz, mennél közelebb jut az olvadó ponthoz. Egy darab szilárd higany kézbe véve pillanatra oly érzést kelt, mintha izzó vasat fogott volna meg. A kénesőnek nincs sem íze sem bűze, minden bántalom nélkül le is nyelhető, mert a test változatlanul ismét kiadja. Ez okból gyakran sikerrel is használták a belek veszedelmes összekúszálódásának kibontására. Erős hatásií ellenben gőz alakban belehelve a fém, úgyszintén oxydjai és sói belsőleg véve. Minden hőmérsékletben — a hidegben természetesen legkevésbbé és a forrásban 360° hőben leginkább — elgőzölög a higanya nélkül, hogy a szem vagy orr észrevenné, még leginkább jelentkezik a szájban valami érzés által. Piendes első hatása a nyálfolyás gerjesztése ; másod sorban szenved a tüdő és az egész test. Az ily mérgezésnek borzasztó példája fordult elő Idria higanybányáiban 1803 máj. 11-én, mikor a csapó bányalég kigyu- ladt. A bányában munkálkodó 1300 bányászt a nagy mennyiségben keletkező kénesőgőzök veszedelmesen megtámadták ; 900-at állandó reszketegség fogott el, mely különösen éj idejen állt be és őket a munkára képtelenné tette ; a többi 400 ugyan Találmányok könyve. II. JQ A fémes higany. 145
