Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
140 Ólom, ón és higany. áramlatnak teszi ki. Készüléke áll egy pl. 15 méter magas és 2/s méter széles bádog esőből, a melybe alul oldalvást betorkolik egy más cső, melyen a fújtató szele jár be. Az előbbi cső tetejében van az öntőserpenyő. Mivelhogy itt a fonó fém csekélyebb hulló térben épen annyi hűtő levegővel jő érintkezésbe, mint nagyobb hulló magasságból nyugodt levegőn, a czél el van érve torony nélkül még pedig kényelmesebben. Az ólomcsövek 1,5—8 cm. átmérővel leginkább gáz- és vízvezetékül használtatnak az épületek falaiba elhelyezve, a mire különösen hajlékonyságuknál és vég- hetetlen hosszúságuknál fogva igen alkalmasak. E csöveket az előtt rendesen egy nyújtópadon nyújtották ki, miut az a 4-9. ábrában látni való ; vagyis egy rövid, vastag ólomcsövet a nyújtópad kis fogyó likain húztak végig, és ez ez által vékonyait és hosszabbodott. Hogy a cső ürege megmaradjon kerek, sima vasrudat kell behelyezni. Újabban a csöveket már nem igen készítik a nyújtás utján, hanem sajtolás által. A nyújtandó csodarabot egy erős csőszerű vas tokba zárják, melyet teljesen kitölt. Ennek elő részén kis kerek lik van, a gyűrű ; végében van a szorítóköldök. A gyürűlikon egyedül jöhet ki az ólom, midőn azt a köldök előgörgős kerekek hatalmas erejével azon kihajtja. Az ólomról mint valamely ötvözet alkotórészéről már szóltunk a bronznál s lesz alkalmunk szólani az ónnál ; az ólommal mint vegyiileti szerrel fogunk még 49. ábra. Ólomcsövek nyuj tópadja. találkozni több helyt, nevezetesen mint bizonyos üvegek és fazekas mázak alkotórészével, a gyújtók gyártásánál mint superoxyddal, és a festékek gyártásánál. Az ólomsók közt az ólomfehér, chromsavas ólomoxyd (chrom sárga) és ólomczukor a technikai nagyipar tárgyai. Ez utóbbi nemcsak sokféle készitvény, különösen a chromsárga, előállítására szolgál, hanem magában véve is használható firniszek készítésére, orvosszerül és főkép a kelmefestés és nyomás körül mint étető. De bár mennyi haszont hajt is az ólom, még sem barátja az az embernek, mert oldatai, úgyszintén pora, vagy akármilyen készítménye is a testbe bejutva mérgező hatással járnak, mint azt mindenki tudja, de mit még sem vesznek mindig figyelembe. Az ólomnak könnyen képződő oxydhártyája a leggyöngébb savakkal vegyül és ennélfogva még a vízben is feloldódik, a mely valamennyire mindig savas. Ezért az ólom vízvezetéki csövek is csak nagy vigyázattal alkalmazandók, tekintetbe kell venni a körülményeket és nevezetesen az illető víznek chemiai minőségét. Mindamellett az ily csövek általánosan használtatnak vízvezetékekben. Övószeriil jelenleg rendesen kénólom bevonatot idéznek bensejiikben elő az által, hogy a csövet egy időre kénmáj (hepar sulfuris alcalinum) oldattal töltik meg. Lágy kénólom-réteg képződik ez által benne, melynek kitakarítása utánvékony szilárd hártya marad vissza, mely hathatós óvószer a feloldás ellen. A beónozás inkább ártalmas mint hasznos ; galván hatás keletkezik, mely az ónt megrontja.
