Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
Az ólom technikai czélja. 139 egy nevezetes példája, mert tulajdonképi öntőminta nélkül készül ; a sörétszemek tényleg nem egyebek mint megmerevedett ólomcsöppek. Az általános vonzó erő, mely a világegyetemet összetartja, adja meg a söretnek is a kerek alakot. A szemek nagyságát számokkal jelölik, melyek 00, 0, 1—10 ig, néha 12-ig sőt 16-ig mennek; a 00-nál is nagyobb fajtát P és PP-vel nevezik. A legfinomabb mindig a legnagyobb számú. A legnagyobb szem átmérője mintegy 6 mm., a legkisebbé (az úgynevezett madársörét «dunszt») csak mintegy 1 mm., sőt 0.6 mm.; az előbbiből körülbelül 480, az utóbbiból 102.600 egész 410.000 jut egy fontra. A sörét gyártásához nem vesznek tiszta ólmot, hanem rádásolják fehér egérkővel, a mely elősegíti a csepp-alakulást. Hat-hét mázsa ólomhoz két-három font egérkövet adnak. Miután ez az ólommal összeolvadt, vas kanállal merítik e keveréket a sör étser pengőbe (Schrotform, passoire, card), Ez vagy négyszögű, vagy kúpalakú vasbádogból való, melynek fenekében szabályos kerek és simaszélű egyenlő nagyságú likak vannak. A likak átmérője a készítendő sörétszemekénél valamivel kisebb. Minden sörét-számhoz .tehát külön serpenyő kell. Hogy az ólom ebbe belé ne tapodjon, öntés előtt agyagos vízzel kenik be s megszárítják. Ha az ólmot nem épen kislikú serpenyőbe közetlenül öntenék belé, egy folyton futna át az alikakon; e miatt a serpenyő fenekére ólomtajtékot, ólomfölét tesznek (a mint az az ömlött ólmon keletkezik) ; ez a laza álladék a ráöntött ólmot csak lassankint engedi átszivárogni, úgy hogy csöppekben kerül ki a likakon. E csöppeket egy vizes kádban fogják fel, melyek megmeredt állapotukban a sörét-szemeket képzik. Mennél forróbban öntik az ólmot, annál kisebb csöppek hullnak. A sörét- serpenyŐ és az ólomkazán egy 30—36 méter magas toronyszerű épület legtetejében van elhelyezve, és a csöppek e magasságból hullanak alá a vízbe. Ily tornyot mutat be a mellékelt kép (48. ábra), a a a járgányt jelöli, melylyel az ólmot felvontatják, b az olvasztó üstöt, d a serpenyőt, e az aláhulló csöppeket, / a vizes kádat, g a szabadba nyiló ablakokat, i a munkások karzatát. Úgy mondják, hogy a képezendő sőrétek szép alakúságát elősegíti az, ha a víz 15 centiméternyire olajjal van befödve, vagy 3 cm. folyékony faggyúval. Azt el nem lehet kerülni, hogy torzképződések is ne alakuljanak; ez szükségessé teszi a kiválasztást és fajtázást. A kiválogatás történik egy oldalszélekkel ellátott rézsutosan állított fatáblákon ; a gömb-alakúak legurulnak rajta, a hibásak fekve maradnak, és mint selejt újra belolvasztatnak. Ez eljárást követi a fajtázás a fajtázó szitán. Ez áll több egymás tetejébe rakott fehérbádog tepsiből, melyek fenekei úgy vannak átlikgatva, hogy a legfelső tepsi likai a legnagyobbak, a többieké pedig egyre kisebbednek. A sörét-fajták számának felel meg minden egyes tepsi. A megszárított sőréteket a legfelső tepsire teszik, és a mint az egész szitát megrázzák, a túl nagyok visszamaradnak, a többiek pedig estükben önmagukat osztályozzák nagyságuk szerint. — Végül hogy a sörétet a levegő oxydáló hatásától megóvják, s hogy simaságot s fényt nyerjen egy kevés porrátörött grafittal hordókban megforgatják, súrolják, mi által fekete színt ölt. Smith New-Yorkban más eljárást követ, a mely a nélkülözhetetlennek tetsző öntőtornyot fölöslegessé teszi ; a lehulló ólomcsöppeket egy gyorsan felszálló lég18* 48. ábra. Sörétöntő torony.
