Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
Az ólom technikai czélja. 137 Az ezüstelenítés második módszere, a pattinsonálás, az üzés míveletét teljesen ugyan nem pótolja, de jóval megrövidíti és egyébként is haszonnal jár. Ez Pattinson angol szakférfi azon megfigyelésén alapszik, hogy az ezüsttartalmú ólomtömegben, ha az megömledt állapotban szakadatlan kavarás alatt lassankint kihűl, az ólom olvadási pontjához közeli hőfokban, kristályok támadnak, melyek majdnem tiszta ólomból lévén, leszállanák, mi alatt az ezüst a még folyékony ólomban visszamarad. Ennélfogva 50—100 mázsa ólmot öntöttvas kazánokban egyszerre ömlesztenek meg, a tüzet alulok aztán elveszik és minden nyilást bedugnak iigy, hogy a tömeget folyékony állapotban tartó mérsékelt hőfok hosszabb időre állandóan egy maradjon, és az ömledvényt vas rudakkal jól kavarják. A keletkező ólomkristályokat átlukgatott lapátokkal kimerítik és egy más kazánban ismét olvasztásnak vetik alá, valamikép a továbbra is folyékonyan maradó tömeg a kazánok egy egész során át ismételve ugyanazon mívelet alá kerül. Ezzel az eljárással az a haszon jár, hogy eleve is mindjárt oly tiszta ólom keletkezik, a mely azonnal mint finomított vagy kettősen finomított árúba bocsátható, s másodszor, hogy épen az az ólomtömeg, melyben az ezüst- tartalom rejlik, egyre csökken, tehátezüstben dúsabb lesz. így kerül végül sorra az üzés mívelete, a mely azonban, minthogy már nem oly nagy tömeggel kell fölvenni a dolgot, sokkal kevesebb időbe s költségbe kerül. Van még egy harmadik módja is az ezüstelenítésnek, a mely a pattinsonálás által dússá tett ólommal vihető végbe az üzés helyett, s ez : az ezüst s ólom elválasztása czink által. Czink és ólom nem ötvöződnek ; megömölve az előbbi az utóbbin úgy úszik mint olaj a vízen. Ha tehát ezüsttartalmú ólom ömledvényre olvasztott czinket öntenek — a jelen levő ezüsthöz képest 1—5 százalékot — a keveréket megkavarják, majd meg nyugodtan hagyják, a czink fölemelkedik, és egy csekély meny- nyiségig az összes ezüstöt magával hozza föl. Az eziisttartalmú czinket, miután tárcsává merevedett, az ólomról leemelik, lepárlás alá vetik, mi által az ezüst visszamarad. Az üzés műveletében nyert gélét fémes ólommá való visszaváltoztatása, a frissítés, egyszerű munka és, mint könnyen elgondolható, úgy történik, hogy azt szénnel kis aknáspestben vagy lángolóban megolvasztják. A frissített vagy egyébként nyert ólmot, a mennyiben árúczikknek még tisztátalan volna, finomítják. Enyhe olvasztással már tisztább ólom nyerhető, mert az idegen anyagok, melyek nehezebben ömlenek meg, visszamaradnak. Azonfelül a megolvasztott ólmot friss farudakkal megkavarják, mi által az felhabzik; e liabzás az oxydálás által elkülönített szennyet a felszínre hozza. Természetesen még jókor kell abba hagyni az olvasztást, mert különben a legtisztább ólom is a legutolsó maradékig liamúvá lesz. A kereskedés czéljára az ólmot vasmiutákba öntik, a melyekben hosszúkás négyszögű alakot ölt. Az ólomnak technikai czélokra való felhasználása sokféle és részben ismert. Avassal közösen az a szabadalma van, hogy azt a teremtés ura saját hasonmása és az alantasabb teremtések ellen megsemmisítő eszközül használja. És nevezetes, hogy az ember ugyan ez anyagtól, mely sebeket ütött, ezek gyógyítását is várja, midőn azt eczetbe feloldva ólomvíz alakjában azokra ráborítja. Sokszerű szolgálatot tesz az ólom lemezek, bádogok s hártya alakban. A lemezeket vagy agyagos vagy vasmintákban öntik. Az öntött lemezek vastagsága 6—30 mm. közt változik czéljukhoz képest, melyeket nagy ollóval aztán darabokra vágnak és hengerek közt tetszés szerint vékonyságra nyújtanak. (4G. ábr.) Kezdetben a lemezeket egyenkiut bocsátják át a hengereken, később, midőn már valamelyest vékonyodtak, tizenkettesével is egymásra rakják, s összetapadásukat Találmányok könyve, II.
