Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
136 Ólom, ón és higany. újra alakul. A munka folyamában e fölök figy a külső látszatra mint tartalomra nézve igen változnak; van oly szaka a munkának pl. midőn a föle különösen gazdag antimonban; ezt külön rakják s feldolgozzák habólomnak (Hartblei, plomb d'écume, skimmed lead) ; ezt követi az ezüsttartalmú fekete föl, a melyet természetesen még kevésbbé vetnek a sutba. Az ezüst tehát a fujtatás oxydáló hatása által épenséggel nem megtámadhatatlan, de a legtöbb mégis az üzőpest fenekén marad. Mikor az űzőben levőben tömeg végre sem nem tajtékzik, sem nem habzik, meg van a tulajdonképi máznak tiszta vörös ömledvénye. Sorra kerül már most a végső iizés. Fokozzák a fujtatást, megnyitják a máz útját és a máz kifoly a pestből. A mázutja a pest agyagfalába vágott csurgó, melyet lassankint kimélyesztenek. Az összes még jelen levő ólmot így egymásután mázzá változtatják, melyet a légáramlat folyvást a mázutjába hajt. Mikor végül az 45. ábra. Az űző pest. ólom) végső maradéka is oxydálódott, a máz már csak vékony, tarka színekben játszó hártyát képez ; ez megszakad és egyszerre előbukkan egy lepény vagy lepé- nyecske olvasztott ezüst; ez az olyannyira kedvelt ezüstcsillanás (Silberblick, fulguration de l'argent, lightening of silver). Az üzés mívelete ezzel be van fejezve, s erre kitörik a pestnek fenékbélését, a mely szintén tele szívta magát mázzal és melyben az ezüst is szemekben lerakodott. A kifolyt máz szekrényekben hül ki, meghasad és szétmálik, mi közben két, a lényegben egyébiránt nem elütő, oxyd képződik, ugyanis összefüggő sárga darabok (ezüstmáz) és vörös, pikkelyes, szétmorzsolható tömeg (aranymáz). Már a máz vagy gélét is árúczikk és mázsája a közönséges ólom mázsájától árban nem különböző ; rendesen'a vörös gelétet bocsátják árúba, a többit ismét fémmé színítik (frisselik) és ebből lesz az árúólom vagy közetleniil vagy előző finomítás után.
