Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
Az ezüstnek kiválasztása. 135 Sok tekintetben nyereséges mívelési mód az ólomércznek lángolóban való pörkölése. E mívelet gyors menetű, nem kell hozzá fnjtató, nyers tüzelőanyag fordítható rá, nélkülözhető a vas stb. A lángolóban tehát a fenekében rétegzett ólomfény az élénkén átvonuló láng oxydáló hatásának van kitéve. A pörkölési mívelet első folyamában, midőn az oxydáló lángot szorgalmas kuruglyázással engedik a pörkölőanyagra hatni, elérnek oly pontot, melyben a még föl nem bomlott ólomfény és kénsavas ólomoxyd chemiai egyenértékben mérkőznek egymással. Ez időponttól fogva a légvonatot a pestben korlátolják és a hőt fokozzák. A különböző termékek közt már most chemiai csere áll be : egyik oxygént bocsát el, más fölveszi, a melynél fogva a kénsavas ólomoxyd és ólomfény úgy megbontódnak, hogy kénes sav keletkezik, mely elszáll, és fémes ólom, mely a külső tégelybe foly. A gázos kénes savat néha ólmoskamrákba vezetik és kénsavvá dolgozzák fel. Az ólmítás mintegy harmadik órájában kezd a vörösen izzó pest ólmot ereszteni, legkivált mikor az ércztömeget megkavarják. Mikor ez az ólomfolyás megszűnik, a szénnek színítő hatását veszik elő. A tömeget a gübü leghátulsó részébe vonják, befödik a tüzelőből vett izzó szénnel és új erős tüzet raknak. Egy vártat múlva megkavarják a tömeget és újból ólom csurog ki belőle. A befödés friss szénnel és a kavarás addig ismételtetik, míg szűnik a fém csurgása. A most visszamaradó salakos részben még jócskán akad ólom, melyet vagy uj olvasztásoknál használnak rádásul, vagy a zúzóműveken marává változtatva lángolóban szénnel színítik. A nyert termék tisztátalanabb ólom. — Egyébiránt az ólomkoholás módja igen sokféle. Néhutt, nevezetesen hol nagyon sok idegen fémmel elegyült érczeket dolgoznak fel, a pörkölés befejeztével még szükséges elválasztást szén helyett vas darabok bevetése által eszközük ; ez oly módszer, mely a pörkölést és az üllesztést egymással összeköti. Az egyik vagy másik módon kiömlesztett ólom vagy eladó árú, mint a legelőbb elfolyt lángolom, vagy a még benne foglalt idegen fémek miatt közetlen használatra nem alkalmas, mikor is még további elbánás alá kerül, mely, különösen ha kiválasztandó fémek közt ezüst is van, jelentőssé válik. Mennél több idegen anyag van jelen, annál több bajjal jár a különválasztás, mert csak lépésről lépésre iizhetők ki. Ha az ezüsttartalom ki űzeti magát, legelőbb ezt választják ki, a melylyel már a többi anyag egy része eltávolíttatik ; az ezüstelenített vagy ezüst nélkül levő ólmot ha szükséges magában finomítják. Az ezüstnek kiválasztását az ólomból két elütő módon eszközük, az Hzümívelettel és a csak mintegy 30 éve felkapott pattinsonálássál. Az első módszer azon alapul, hogy az ólom szemben az ezüsttel nagy hőben inkább oxydálódik, miért is ez élénk fuj tatással a lángoló egy nemében, az űző pestben, hajtatik végre, melybe az ólornczipókat berakják. Ismert jelenség az a szürke s vöröses hamúszerű hártya, a mely megömlesz- tctt és a levegőn kitett ólmon azonnal képződik (ólomtajték). Ez már oxydálási termék, de csak kissé van elegyülve kénsavtartalmú (suboxyd), fémes ólom részecskékkel. Az iizőpest fenekén, a hol a fütőláng behatása alatt az ólom csakhamar megörülik, a légáramlat ezt valóságos oxyddá (gelétté, mázzá) változtatja, a mely olvadékonyságánál fogva gyors ömlésnek indul, az ólomömledvényt ellepi és egy csurgón, a mázutján (Glättgasse, canal d’écoulement, pate-way) az iizőpestet elhagyja. Mindenekelőtt azonban az ólom felszínén feketés vagy barna varok támadnak, habos vagy salakos (pereges) tömegek (az ólomföle, Abzug, écume de plomb, black-litharge), a melyek némi ólom és máz mellett mindenféle szennyből állanak és nevezetesen a mívelés alatti ólomban rejtőzött idegen fémeket oxydalakban tartalmazzák. E fölét mindannyiszor ismét le kell fölözni (kuruglyázni), a hányszor
