Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A réz
A bronz. 117 Pénz alakjában végül a réz naponkint kezünkön forog, hol nyíltan mint rézpénz, hol rejtve (s ily alakjában már még sem minden nap) mint ezüst- és aranypénz darabok, mely utóbbiak kivétel nélkül, úgyszintén az összes arany és ezüstből készült edények, tárgyak, és ékszerek, réz keverékkel bírnak, mert különben igen lágyak lennének. Anyagul a fémémtéshez a réz magában véve, a koholásánál mondottak után, nem igen használható, a gyakorlatban nem is használják, legfőlebb igen nagy hajószögekhez. Az önthetőségi képességet csak más fémekkel való vegyületekben nyeri, és ezzel eljöttünk a réz Ötvezeteihez. Ezekben a réz egy másik kiváló tulajdonsága nyilvánul; mert valamint e tiszta fémnél ennek rendkívüli nyithatóságát emeltük ki, itt más fémekkel való összeolvasztásánál mutatkozó alkalmazkodó voltával kell ezt tennünk. Valószínű, hogy az összes fém-elemekkel hajlandó ötvözetet képezni. A leghasználatosabb és legjobban tanulmányozott ötvözetei a réznek azok, melyek ónnal, czinkkel, nikkollal, ólommal és a nemes fémekkel eszközöltettek. Ezekhez legújabban járult a becses aluminium ötvözet (aluminiumbronz). Az ötvözéssel általán oly eszköz van kezünkbe letéve, melylyel a használatban levő 10—12 fémből az újak egész hosszú sorát állíthatjuk elő, s olyakat, melyek oly tulajdonságokkal bírnak, minők az egyes alkotó részek tulajdonságaiból nem is lettek volna előre megmondhatók. Minthogy nem csupán kettő, hanem három s négy fém is igen különböző arányokban ötvözhető, az elméletileg lehető ötvözetek száma ezrekbe megy. A rézből mint alapanyagból kiindulva, a technikai irodalom e fémnek legalább is 70 használható ötvözetét sorolja fel, melyeket ez az ónnal, illetve czinkkel, aranynyal, ezüsttel, ólommal, antimonnal, nikkollal, biszmuttal, vassal stb. képez. Os idők óta ismert és fontos iparágak alapját képzi azonban az a két csoport, melyekben egyrészt az ón, másrészt a czink van a rézzel közösítve, és melyeket e nevekkel illetnek : bronz és sárgaréz. Szoros választófal e kettő közt azonban nincs, mivel bizonyos bronzokban a czink is szerepet játszik és ezeknek ez által közepes állást juttat. A réz az ónnal összeolvasztva oly anyagot ad, mely a réznél keményebb, kongóbb, igen fényelhető s főleg hígfolyóssá olvasztva az öntőmintát teljesen és minden élében kitölti. Minthogy ez anyag azonkívül kihűlése alatt nem lesz hólyagossá, igen kitűnően használható fémöntéshez ; másrészről ellenben a réznek eredeti szívóssága annál inkább vész oda, mennél több benne az ón. 1 rész ón és 2 rész réznek, vagy még határozottabban szólva 36 rész ón, 65 rész réznek ötvözete a legmerevebb, fehér vagy aszélszürke színű és még a reszelő által is alig támadható meg ; az óntartalom csökkentével lágyabb állapotú, és az ismert barnavörős szín mindinkább előtérbe lép. Ha az óntartalom 18 százaléknál kisebb, az anyag vörös izzóan hengerek közt jól nyújtható, de hidegen nem kalapálható. Ha a réz s ón keverékhez még czinket is adnak, oly anyag áll elő, a mely tulajdonságára nézve a rézón-bronz és a rézből és czinkből álló sárgaréz közt foglal helyet. A czinkadvány a keverék színét sárgítja, s ha az óntartalom a czink- hez arányítva kevés, még szebb s kirívóbb sárga színt ölt, mint a minővel a közönséges sárgaréz bír ; e körülményt ki is használják akkor, midőn oly tárgyak öntése van szóban, melyeket utólag aranyozni vagy aranyszínre kell firníszelni. A bronz. Az őskorból ránk maradt bronzpénzek, fegyverek és eszközök alkotórészeit chemiai utón sokszorasan vették vizsgálat alá, s mindig főképen rezet s ónt vagy rezet s czinket találtak, mellesleg gyakran és épen a legrégibb darabokban ólmot is oly mennyiségben, hogy annak szándékos hozzákeverése nyilván való, mert
