Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A czink, kobalt, biszmnt és társaik
104 A czink, kobalt, biszmut és társaik. kiinduló pontját a nikollnak fém alakban való előállításának. Az anyagokat legelőbb porrá zúzzák ős szén közbekeverésével hathatós és tartós pergelésnek vetik alá ( 12 órán át) a lángolóban. A czél az, a ként és egérkövet elűzni és az összes bennrejlő fémeket oxydált állapotba terelni ; de ez az óhajnak megfelelően teljesen nem igen sikerül, mivel nevezetesen az arzén egy része visszamarad a nikkollal vegyülve. A pergeltet, ha a természettől nem rejlik benne ezüst, sósavban feloldják és az oldatból a különböző fémeket alkalmas kémszerekkel kiválasztják. Ha az érczek biszmut-tartalmiiak voltak, az oldatot bőven vízzel kell hígítani, miközben a fém mint oldhatlan cblórfém (biszmutfebér) válik ki. A tisztán lefejtett oldatot kevés chlormészszel keverik el, hogy a jelenlevő vas oxyddá és az arzénes sav arzénsavvá váljék. Mésztej hozzáadásával aztán mindkét anyag mint arzénsavas vasoxyd lecsapódik. Több meszet, mint a mennyi az arzén és vas iilepítésére épenséggel kivánatos, nem szabad használni, mert különben a réz és nikkol is mind a csapadékba kerül. A rezet önmagában kénhydrogén (e helyett tán kénbarium vagy kénkalcium) bevezetésével kénréz alakban csapódtatják le, úgy hogy a leszűrt folyadék semmi egyebet nem foglal magában, mint nikkolt és kobaltot. Ha e folyadékot chlormészszel főzik az utóbbi fém superoxyddá változik át, mely lecsapódik és a nikkolt magára hagyja az oldatban. Mésztejjel már most ez is lecsapódik víztartalmú oxydul alakjában, melyet megmosva, megszárítva és szénporral keverve erősen izzítanak, mire a nikkolfém mint likacsos anyag marad vissza. Az imént előadottak elég tájékozást nyújtanak a chemia e terén. A vegyíilet- tannak sok a segédeszköze, és a fennebbi módszer egyes részeiben talán más alakot nyer, sőt tán alig van két olyan gyár, mely egyazon módot követné, mert egyrészt az érczek természete, melyek mívelés alá kerülnek, másrészt a létesített termék, a helyi környiilálláshoz képest, különböző és természetesen ehhez alkalmazkodik az eljárás is. A nikkolfém jelenleg többnyire mint koczka-nikkol vagyis kis koczka alakban kerül a piaczra. A chemiai utón lecsapott, megmosott és finom porrátört oxydot ugyanis kevés liszttésztával összegyúrják, kinyújtják és koczkákra vágják. E darabkákat teljes megszáradás után szénporral olvasztótégelybe rakják és erős fehéren izzó hővel színítik a fémet. Kis összezsugorodott fémkoczkák maradnak vissza, melyeket egy vízzel telt forgó kádban érdességüktől megfosztanak és fényeinek. A fémnek ez alakban nincs meg tiszta fehér természeti színe, hanem barnássárga vagy sárgásbarna. Ily alakjában is azonban nem tiszta fém az, mert többé-kevésbbé kobaltot rejt magában, a mi ugyan az újezüst előállítására nem baj, de van még közte kis mennyiségű szén, vas, kén, arzén és valamivel több kovaföld. Közetlenül nem lehet tehát az újezüst készítéséhez használni, vagy csak a legcsekélyebb fajtához. Az újezüstgyáraknak a vásárról került nikkolt még előbb tisztító ömlesztésnek kell alávetniük. Ez a fém nehéz olvaszthatósága miatt hosszadalmas munka, a melyhez erős tűzálló lángoló szükséges. Sok órahoszszat tartó tüzelés után végre meglágyul a kemencze lejtős talpán fekvő fém, és a tiszta fém lomhán cseppegve meggyül egy tégelyben szép tiszta kiskirálynak. Az új-ezüst. Az arany és ezüst a szemnek annyira tetszetős, hogy az emberek meg nem állhatták, hogy legalább valami hasonlót ne állítsanak elő mesterséges úton. Az arany- és ezüsthöz hasonló ötvözetek létesítésén azért nagyon törte magát a találékony szellem. A mi az ezüst utánzását illeti, két kiindulási pontot vehettek föl. A finom ón már színére s fényére közel járt az ezüsthöz, de ennél sokkal lágyabb ; a törekvés egyrészt tehát oda irányúit, hogy az ónt más fémekkel ötvözve megkeményítsék, és ezzel Angliában a ,,britannia fém“ név alatt ismert fémkeverék állt elő. Másrészt pedig a rezet vették alapanyagul. Valamint ez
