Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
86 A vas és a vasipar. bátran kiteliető az idő viszontagságainak. A hídépítésen kívül e találmány még a haj óépítés körül is megbecsülhetetlen. A rozsdaokozta kár ellen használt legszokásosabb óvószerekről egyenkint röviden megemlékezvén, mintegy az igazságosság követeli annak a megemlítését is, hogy a rozsda nem minden esetben megrontója a jónak, ha mindjárt a legtöbben igen. Vannak esetek, hol hasznát veszik, és a hol fontos szolgálatot teljesít. Nevezetesen áll ez a hatalmas gáztartókról, minők légszeszintézeteinknél használnak és a vashajók építésénél. A legmegfeszítőbb mechanikai munka nem érheti el azt, mit a rozsda könnyűszerrel véghez visz. A vaslemezek érintkezési pontjait megnedvesítik, és a keletkező rozsda kifogástalanul összetömöríti azokat, még pedig oly szorosan, hogy a vashajok még a legmesszibb útban sem szivárogtatnak be vizet. Hasonló módon dagasztatják össze a gőzkazának, csővezetékek stb. vigyorait ; szintúgy így tapasztják a vaskötéseket a falba, ugyanis pépet készítenek vasporból és vízből, mi közé kevés szalmiakot vagy néha ként is elegyítenek, és ezzel kőkeménységű tapasztást létesítenek, mert a vasrészecskék a rozsdásodás által össze- állanak, melyek ettől növelve nagyobb tért iparkodnak betölteni és ily módon a nekik kijelölt tért teljesen kitöltik. Tény, hogy a vastermelés mindazokban az államokban, melyek vastelepekkel bírnak, folytonosan növekvőben van és természetes, hogy ezzel lépést tart a vas fel- használása is; ez utóbbi nélkül e fém olcsóbbá válnék, a mi azonban még eddig nem igen észlelhető. Magyarország gazdag vasérczekben, mihez még járul az, hogy nem kevésbbé gazdag kőszénben és erdőségekben, melyek a vastermelés emelésének elmaradhatlan tényezői. Iparban szegény hazánkban a vasipar első helyet is foglal el, noha az más államokéval összehasonlítva elég hátramaradottságot mutat. De tekintetbe kell vennünk, hogy míg Nyugot-Európa államai századok óta, de különösen az utolsó fél században ez iparuk kifejlődését a minden rendű közlekedési eszközöknek, s olcsó tőkéknek segítségével előmozdíthatták, a mi vasiparunk felvirágoztatása politikai helyzetünkben és elhanyagolt közlekedési eszközeink mellett lehetetlen volt. 1869 óta azonban lendületnek indult és jobb idők bekövetkeztén remélhető, hogy eddig is tanúsított életképességét jobban fogja kifejteni. Hazánk leggazdagabb vasércztelepei Szepes-, Gömör-, Torna- és Abaujme- gyékben vannak, hol jelenleg a legnagyobb mennyiségben termelnek vasat, és hol a vasipar a legtöbb kifejlődési képességgel bír. A dobsinai vasércztelepet egymagát áOO millió mázsára becsülik ; Gömörben a vasércz Nagy-Rőcze és Jolsva közt húzódik el Rákos községig nagy hatalmas tömegekben, melyből évenkint 4—500.000 mázsa nyersvasat olvasztanak. E vidék nevezetesebb vasgyárai : Krom- pach, Prackendorf, Káposztafalva, Dernő, Szalócz, Betlér, Oláhpataka, A.-Sajó, a pohorellai herczeg Koburg-féle gyárak, a rlioniczi kincstári gyári telepek, a nagy- rőcze-völgyi olvasztók, Özd-Nádasd, Salgó-Tarján és Hradek. — A Biharmegye délkeleti s Aradmegye éjszaki részein levő vastelepek a virágzó vastermelés minden föltételével bírnak, nagy mennyiségű a vasércziik, a mely kitűnő minőségű, és noha ezek értékítésére 393 ezer hold erdő olcsó fája áll rendelkezésre, az évi vastermelés csak 300,000 mázsa nyersvas. Ezt időszerű átalakítással és kellő beruházásokkal meg lehetne ötszörözni. Említésre méltó gyártelepei e vidéknek : Felső-Restiráta, Mu- nyasza, Zimbro és Boros-Sebes. — A Ternes és Karas folyók vidékén létező vasipar, technikai kifejlődése tekintetében elsőrendű Magyarországban. Az osztrák állam-
