Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
56 A vas és a vasipar. czio) alá kerül és megolvad, a salakba pedig színitetlenül csak csekély része megyen át ; és ebben a gyártás módja szerint ismét megkülönböztetünk Acres járatot (hitziger Gang, allure chaude), hideg járatot (kalter Gang, allure froide). De ha a vaskövekben levő vasnak bizonyos része elsalakul, akkor az olvasztás nyersjárású (Roh- gang, allure irreguliére) vagy éles (scharf) vagy túlterhelt (übersetzt). A nagyolvasztókban a tüzelőanyagból fejlődő gázok nagy részt égékenyek és, midőn a torokból felszállva izzó állapotban a légkörrel érintkeznek, a toroklángot képezik. E gázokat a fujtatólég hevítésére használják, de akkép, hogy nem engedik kigyuladni, hanem a torok alatt oldalt (mely ez esetben el van zárva) kifalazott csatornákon vagy bö vascsöveken a pestaknából kivezetik és a fújtató szelet hevítik vele. A forró levegő mindenütt jelentékeny megtakarítást eszközöl tüzelőanyagban, és a pestnek termelési képességét nagyban emeli. Némely kohónál e czélra külön gyártanak e czélra égékeny gázt tőzegből, aprólék kőszénből. Egy újabb fujtató- rendszer azon a törvényen alapul, hogy több légáram, melyek egy pontban találkoznak, nagyobb hatást gyakorol, mint ugyanez a légmennyiség egg áramban. Az egyes légcsatornák szádjait tehát egymásnak irányozzák, úgy hogy az áramlatok lökőerejüket kölcsönösen megsemmisítik. E légáramlatokba még vízgőzöket is kevernek, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ez növeli a hőfokot. — Egy nagyolvasztó, nagysága és mivelési módja válogatja, lietenkint 170—2400 mázsát szolgáltat. A nyersvas (Roheisen, fer fondu, pig-iron). Ennek minőségére, nemcsak az érczek, rádások és a tüzelőanyag minémüsége, úgyszintén ezek szén, kovasav, kén, vilió, mangán stb. tartalma bir befolyással, hanem a megolvasztására használt hőfok, nemkülönben a pest nagysága, a hevített vagy hideg fujtatólég alkalmazása, sőt az is, váljon a kiömlesztés után gyorsan vagy lassan történt-e a fém kihűlése. Ennél fogva nem csekély7 a száma a nyersvas azon fajtáinak, melyek tulajdonságaikhoz képest, majd erre majd arra a czélra többé-kevésbbé alkalmasak. Mindnyáját azonban két főcsoportba lehet szorítani és e szerint van fehér és szárke nyersvas, melyek tetszés szerinti gyártása kéz ügyben van, minthogy az erre szükséges föltételek általában tudvalevők. A fehér nyersvas széntartalma igen különböző (a legtöbbel bír a tükrösvas: 4—5 százalékkal, sőt többel); ez keletkezik könnyen- foly7ós elegyrből az olvasztó hő bizonyos alsó fokán. Sok esetben tehát az üzem kezdetén, úgyszintén véletlen háborok következtén is képződhetik ily vas. Szándékosan készül annak a megfigyelésével, hogy mi hat a hőre mérséklőén, tehát az érczekkel szemben a szénnek mennyiségarányát kell csökkenteni, az érczeket vastag rétegekben kell föltölteni, a fujtatóerőt mérsékelni stb. E föltételek visszafordításával az ellenkezőre könnyű szerrel lehet ugyanabban a folyamatban átmenni : a fehér vas termeléséről a szürkére. Minthogy a fehér nyersvas alacsony hőmérsékletnél ömledt meg, természetes hogy alacsonyabb olvadási pontja is, ennél fogva azonban sűrűfolyósan kerül ki a pestből, a mivel már megmutatja, hogy öntésre nem alkalmas. Ennek természetes rendeltetése, hogy aczéllá s rúdvassá változtattassék át. Arra, hogy yésővel, eszterga- aczéllal stb. megmunkáltassék, szintén nem alkalmas a fehér nyersvas tetemes keménysége és merevsége miatt, és ha a kohósok akaratjuk ellenére ilyent csinálnak, a mechanikusoknak, vagy a kiknek megmunkálásra az ily anyag kezükbe jut, azt hosszadalmas izzitással és lassú kihűléssel kell előbb ismét a szürke módosulásba átváltoztatni. Az elmélet és gyakorlat ezt az átmódosulást így magyarázzák ki. A mindkét fajta közti különbséget nem annyira a bennök foglalt szén mennyisége okozza, mint inkább ennek vegyülésének módja ; chemiailag lehet elvegyülve a vassal, vagy pedig mechanikailag kis graphit-kristályok alakjában. A fehér nyersvasban
