Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
50 A vas és a vasipar. közetlen közelükben telepíté meg. A legszebb vasércz holt kincs, ha nincs kéznél elégséges és olcsó tüzelőanyag. Angliában azonban a kőszén és érczek közetlen szomszédságban vannak, gyakran úgy, hogy mindkettőt egy és ugyanazon bányából szállítják. A magyal- vastelepek némelyike pl. Eesicza és Stayerlak hasonló, habár kevésbbé kedvező föltételek közt állnak fen. A tömeges előállításból magyarázható azonban különösen e fém alkalmazásában tett haladás, a melyre az angolok nyújtottak példát. A milliónyi mázsa potomárú vas, melyet az ottani kohók évről évre termelnek, alkalmaztatást keres, és így kezdődött a vas versengése a fa és kő ellen, így keletkeztek a vas hidak, házak, templomok, üveges paloták, lépcsők, utcza- burkolatok, boltok és egyéb gyakran emlegetett gyönyörűségek. Az a körülmény, hogy Angliának semmi belföldi fája nincs, természetesen elősegítő annak vas által való pótlását. A vasnak roppant mennyiségre szaporodott termelése ma már azonban nem szorítkozik Angliára, hanem a technika óriási haladása folytán általánossá vált. Idő folytán az olcsósságban, nem csak az értékítés míveletei, hanem az olyannyira fontos tüzelőanyag körül is, a leghihetetlenebb éretett el. A faszén és koaksz használatától átmentek a szenesítetlen szántott fához, nyers kőszénhez, sőt még kisér- letképen a barnakőszén és tőzeghez is. További költségkimélés eredt a forró fuvólég alkalmazásából és különösen abból, hogy a nagyolvasztókból elvonuló hőt a pörkölés és frisitésnél felhasználják. A legújabb haladást képezi az alább még bővebben fejtegetett gáztüzelés, mely lehetővé teszi a legroszabb tüzelőanyag felhasználását. Vas és szén. Mielőtt előbbre haladnának, szükséges lesz a szóban levő anyagot közelebbről szemügyre venni és azt a kérdés vetni fel : «mi a vas!* A vasnál t. i. egy igen sajáságos körülmény forog fen ; a míg a réznél, czinknél, ezüstnél stbnél arra helyezünk súlyt, hogy lehetően tisztán, minden idegen anyagtól menten nyerjük ki, az összes technikában nincs semmiféle tiszta vas. A mi kiolvasztási míveleteink ilyent nem nyújtanak, és ha nyújtanának, nem használhatnék. Még a legroszabb késhez is az egész tiszta fém nagyon lágy volna. Előbb még egy más anyagnak kell hozzájárulnia, hogy a vasnak értékét, keménységét kölcsönözze, és ez a tiszta szén. A tiszta szén a vashoz oly rokonsági viszonyban áll, mint semmi más fémhez. Száraz, izzó utón behat a fémtestbe és megváltoztatja annak természetét, mennyiségéhez képest különböző utonmódon. Évezredek óta készítettek használható vasat az ahhoz való eszközökkel, de a nélkül, hogy a «hogyan»-t és «miért«-et csak meg is sejdítették volna. Az újabb chemia, a mely az oxygén feltalálásával indult meg, mondotta csak meg, hogy a íémérczek oxydok, vagyis a fémnek oxygénnel való vegyületei, hogy az izzóhőben a szén és oxygén szénsavvá egyesülnek és mint ilyen, a fémet termék állapotban hátrahagyva, elillan. E fejtegetés minden fémre nézve kielégítő volt, egymagát a vasat kivéve. Erre nézve még a szénhez való különleges viszonyát kellett kitudni, mielőtt vele az elmélet tisztába jöhetett. Az által, hogy a vasolvasztó érczeit szénnel hevítette, szénvasat nyert, a mely többé kevésbbé hasonló volt a rúdvashoz vagy aczélhoz, és legalább is alkalmas volt a kovácsolásra. Az így eredményezett vas lágy tömeg lehetett. Midőn később magasabb kemenczékben nagyobb hővel dolgoztak, minthogy a vas és szén közti vonzódás íokoztatott ez által, széntartalmasabb s más tulajdonságokkal bíró vasat nyertek : a liiganfolyós nyers vasat, melyet elejénte nem igen jó szemmel nézhettek, mert a kovácsolásnak ellentáll és a pöröly alatt darabokra bomlik. De csiiggedést nem ismerve tűzzel s folytonos pőrölyőzéssel megkiizdöttek a konok anyaggal, míg megszelídült, nyúlóssá lett s alkalmas volt a kovácsolhatásra. Ezzel
