Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
Vas és szén. 51 azonban, tudtukon kívül, a tiszta szénnek azt a mennyiségét, a mennyivel többel bír az öntöttvas a kovácsolt vasnál, kiűzték. E szerint, ha technikai értelemben van szó a vasról, soha sincs dolgunk a tiszta elemmel, hanem mindig többé kevésbbé széntartalmú szénvassal. A szén hozzájárulásnak legfőbb foka a fémet a hőben könnyen folyóssá, durva kristályossá, merevvé, egy szóval öntöttvassá teszi ; a legkevesebb széntartalommal bír a kovácsolt vas : kettejük közt közbiil áll az aczél, melyet részint az elsőnek csökkentésével, részint a másodiknak fokozásával nyerhetni, vagyis az által hogy vagy az öntöttvastól vonnak meg szenet, vagy a kovácsolt vashoz némivel hozzájárulnak, miről azonban még bővebben lesz szó. A vas előállítása. Térjünk immáron az érczek tulajdonképeni kiolvasztására át. A természetben annyira elterjedt vas minden létezési formájában korántsem alkalmas arra, hogy belőle a fémet értékítsük. Sőt még a tulaj donképeni érczek közül azok , melyekben a kén és vas közetlen vegyületekben vannak jelen, az úgynevezett kovák, a vas termelésnél nem jőnek számba, mert noha a kifejtés lehetséges, ez körülményes s költséges és azonkívül nem is jó fém kerülne ki belőlük. A kén sokkal nagyobb megrontója a vasnak, hogy sem ne igyekeznének már jó eleve azt távoltartani. Elég dolgot ad a betolakodó kén az a része, mely nem az érczek utján jut az olvasztás folyamába, hanem a tüzelőanyag (kőszén) és a ráadások (kénsavas földek) által. A kénkovák alkalmilag más alakban használtatnak fel ; termék ként nyernek belőlük vagy kéntartalmuk egyrészét kiégetik és a keletkező kénes savból készítenek kénsavat, míg a maradékot, mely mindig még egyszerűen kénvas, a levegőn vasgáliczczá (kénsavas vasoxydullá) mállasztják. Vagy pedig a kovákat mindjárt a levegőn mállasztják szét és csak a vasgáliczot nyerik ki belőle. Valamint a kén, azonkép megrontója a vasnak a vilió és arzén is. Mindhárman a fémet törékenynyé és merevvé teszik. Az arzén, a mely egyébiránt ritkán hiányzik, kis mértékben még legkevésbbé káros. A vilió a villósavban különösen járuléka a gyepérczeknek ; ezek ez által könnyen folyósakká lesznek és legtöbbnyire öntésre használják ; belőlük készült kovácsolt vas azonban a villótartalam miatt az úgynevezett hideeftörésben szenved. Az egyéb elemeket, melyek a vassal társulnak és tulajdonságaira károsan vagy hasznosan hatnak, alkalmilag fogjuk fölemlíteni. Tulaj donképeni használható vasér ezeket csak e fémnek különböző oxydálási fokai és a szénsavas vasoxydul nyújtanak. A bányász ezeket különbözteti meg : a delejvaskövet vagy magnetitet, ez középállású az oxyd és oxydul (oxydoxydul)közt, a leghatalmasabb vaskő, tiszta állapotban 72 százalék kitűnő minőségű fémet is szolgáltat. Igen gyakran azonban úgy el van vegyülve kénkovával stbvel, hogy nem is használható. Különböző tömöttsége és a vele járó kőzetek szerint hol a nehezen, hol a könnyeden megömlö érczek közzé tartozik ; mészkővel vagy szarúkővel keverve a megömlés és salakképzés oly kedvezővé alakul vele, hogy minden rádás nélkül olvasztható. Jellemzi e vaskő nemet finom szemcsés, egyenetlen vagy kagylós törés, szürke vas-szín, fémfény és végre, a mire neve is utal, az a különös tulajdonsága, hogy a delej többnyire vonzza. Ámbár a delejvaskö a kevésbbé elterjedt vasérczek közé sorozandó s leginkább csak földünk éj szaki részeiben mondható otthonosnak, hol, mint pl. Oroszország, Norvégia, Svéczia és Ejszak-Amerika vasiparának legfőbb tényezőiül tekinthető, — Magyarország némely kerületeiben is nem kis jelentőséggel bír, habár előfordulása Erdélyt kivéve, a hol nagy kiterjedésben található, alárendeltebb is. A moraviczai vasbányák, melyek Bogsán és Resicza kohóinak kitűnő aczél nyersanyagot szolgáltatnak, túlnyomóan delejvaskőben bővelkednek. A többnyire kemény, finomszemcsés szövezetű vaskövek részint 7*
