Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A kohómívesség
Az érczek értékitése. 41 Az iszaptárlóból a munkás gerebenféle eszközzel, a kuruglyával (Kiste, rable, rake) a lisztet levonja az árkokba, melyek gyakran többed magukkal vannak, és a közben hogy a vizet rajta átfolyatja, a kuruglyát, mely mintegy az ároknak felét befogja, felváltva az oldaldeszkákon töbszörösen fölfelé tolja. A záró deszka nyílásait elzárják, mihelyt az iszap oly magasra emelkedett, hogy magától is átfolynék. Csak a tiszta vizet engedik leszivárogni, mikor az árok mintegy 10—12 cm. magasságig iszappal van megtelve. Ez e megdolgozás által fajsúlya szerint rétegződött, s a lecsapoláskor osztályozzák, vagy lecsurgattatják mint meddőt vagy ugyan ily módon egyszer vagy többször, míg a koholásra alkalmas, még átdolgozzák. Az érczliszt fajtázását sok helyt vigynevezett csúcstárlókban (Spitzkasten, caisse pointue, pointed trunk) is eszközük ; négy gúlaszerű szekrényből áll ez, melyekben a homok és iszap finomsága szerint üllepedik. Mindkét készülék a szérű műnk át készíti elő. A helytálló szérű (liegender Herd) szintén fából összerótt, több rőfnyi hosszú, kissé hajlott, oldalain emelkedett karimával ellátott tábla. Felső végén egy tárló van, melybe folyton foly a víz és melybe egyszersmind az iszapvezetékből kiemelt java érez is belékerül. A tárlóban járó lapátos kerék jól elkeveri a tartalmat, mely a vízfolyás mennyiségének megfelelően folyton kiömlik, s mely kis csurgókon vezettetve a rézsutus síkon lefelé menve elterül. E rendszernél a munkásnak, ki egyébiránt egymagában négy szérűt is ellát, arra kell ügyelnie, hogy a sár, vagy iszap, se nagyon Ingán, se nagyon sűrűén ne folyjon el s hogy mind egyenletesen megoszolva menjen végig a rézsentes síkon. E czélra egy deszkácskát, vagy seprűt használ (innen mondják seprűs szérűnek is (Kehrherd, table à balais, sleepingtable). Ezzel nemcsak a helyes megoszlást mozdítja elő, hanem a sarat ismételten fölfelé is tolja, mi által azt egyszersmind felkavarja s többszörös lefolyásra szorítja. Egyébiránt vannak oly szérűk is, melyeknél a víz lökése maga végezi a munkát. A hajlott síkon visszamaradt maradék, miután olvasztásra méltóvá lett, mara (Scliliech, schlick, small ore-slime) nevet visel. A legtartalmasabb mara természetesen ismét a hajlott sík felső végében gyűl meg, s ez koholás alá kerül, míg a többi tetszés szexűnt még többször iszapoltatik. A végül fenmaradó iszapot, magától értődik, az elfolyó vízzel menesztik el, mely ugyan ezúttal ragad el magával javaérczet is, melyet azonban finomságánál fogva már nem lehet ott marasztani. A mozyó vagy luk kenő szérűk ( 14. ábra) működése az imént leírthoz hasonló, de berendezésüknél fogva többet végeznek. A legkülönösebb rajtuk az, hogy az egész rézsútos sík, annak a résznek kivételével, mely az osztótárlóval áll kapcsolatban, négy álla közt akkép függ lánczokon s rudakon, hogy hosszaságban ringó mozgásba hozható. Mi alatt tehát a folyós anyag az ismert módon a rézsentes síkon megoszlik, egy egyszerű szerkezet (bütykösgörgő) a mozgatható szérűt határozott időközökben, mintegy 30-szor perczenként, önmagától elfoglalt állásából, a lefolyás oldala felé, kilükkenti és aztán szabadjára engedi ; a már most magától visszaeső szérű mint Találmányok könyve. II. Iá. ábra. A liikkenő.
