Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A kohómívesség
42 A kohómivesség, valamely inga elhalad legmélyebb pontján túl és ennélfogva a másik végben neki verődik az ütközőbe ( Staucliklotz). E folytonosan ismétlődő megrendítő lökések hatása a munkába vett anyagra természetesen olyan, hogy ezt felkavarja, mi által a köny- nyebb részeket a felszínre juttatja, de egyszersmind a megoszlást azzal is elősegíti, hogy az anyagot minden lökés vissza-, fölfelé-hajtja, meglódítja, mi által hathatós módon az megy végbe, a mit a helytálló szérűnél a seprű vagy torlasztó (Streichbrett) eszközöl. A leirt értékítési műveleteknél a szérű síkjának hajlásfoka, a ráömlő víz mennyisége, a szemek nagysága, a lökések ereje, a csatornák hossza stb. jól számba- veendő körülmények, melyeket mindig az illető erezek tulajdonságaihoz képest kell alkalmazni ; azonkívül úgy kell vezetni e míveletet, hogy az olvasztópestbe szánt mara lehetően a tartalom és összetétel egyenlő fokával bírjon, mert csak e föltétel alatt sikerülhet jól az értékítés. A nyugvó és mozgó szérűk mintegy középszere az újonnan feltalált kerengő szer ők, melyekhez majdhogy alig kell emberi segítség, és meglehetős munkát végeznek. Ezek fából készült görgőn megerősített korongokból állanak, melyek azonban nem laposak, hanem közepük felé kissé emelkednek, egészben véve tehát laposan kúposak. A görgőnek, tehát a szérűnek is, azonkívül oldalos hajlása van, mintegy 5 foknyira. Mi alatt a szérű, a mely természetesen a szükséges mentőkkel van körülvéve, géperő által lassan folyton kereng, közepére ráömlik a zúzott érez : a zagyva (Pochtrübe) s a liiggasztó víz, melyek kiterjeszkednek az egészre; az elkülönítés tökéletes lesz az által, hogy az egyik helyen a kész mara egyre lefoly, a szérű tehát szakadatlanúl önmagát tisztítja meg. A hajtásnak, a kerengés gyorsaságának stb. változtatásával azoknak a föltételeknek lehet eleget tenni, melyek bizonyos czélra a legalkalmasabbak. A nedves értékítés oly eljárás, a mely körülményességénél fogva csak mérsékelt s csekély sikerrel járhat, és melynek költségei a jövedelem egy jó részét elnyelik. Vannak helyek, hol évenként 100.000 mázsányi szegény érczet értékítnek, melynek mázsájában csak 1—-IV2 lat ezüst van. Mily roppant mennyiséget dolgoznak az ilyenek föl és mily tetemes a hulladék. Ehhez járul még az a baj, hogy az elkülönítés sohasem sikerül teljesen, sőt hogy a hulladékban maradt érczrészecskék vesztesége egyes esetekben 50 százalékra is tehető. Mindamellett még nem sikerűit e hiányos eljárás helyébe jobbat feltalálni. Koholási míveletek. Az immáron következő dolgok kizáróan az ércz- feldolgozás chemiai részére tartoznak. Az egyes alkotó részek elválasztása, a mennyire mechanikai utón lehetett, megtörtént; a továbbá eljárásra a mechanikai segédszerek egymagukban nem elegendők. Az anyagoknak egymásközti rokonságához kell fordulnunk és az oly vegyűletekből, melyek a további feldolgozásra nem alkalmasak, a káros társakat az által kell eltávolítani, hogy olyakkal pótoljuk, a mikkel könnyebben lehet elbánni. Fém barátunkat, kit meg akarunk nyerni, oly társaságba juttatjuk, mely neki a fenforgó körülmények közt kellemesebb, melyen tehát mohón kap és melyre elegendő befolyással bírunk arra nézve, hogy az egész társaságot saját czéljaink felé vezessük. A chemikus nagy mestersége az : a leg- összeillőbb társakat összehozni, még pedig oly körülmények közt, a melyek a kölcsönös társulást lehetően megkönnyítik, de e mellett azon kell lennie, hogy a vezető féket kezében megtartsa. Hogy pedig az érczekből a fémek végül elkiilöníttessenek, oly vegyűletekből kiszabadíttassanak, a melyeken mint közeli rokonok csüngenek, nem egyszer válik szükségessé, hogy azok mesterségesen csillapíttassanak. majd meg szórakoztassanak,
