Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Chemiai alapfogalmak
32 Ohemiai alapfogalmak. minden chemiai test, mely másra ráliatva, határozott és észrevehető változást idéz elő, kémszernek tekinthető, és a fenebb fölsoroltakkal a gyakorlat végtelen sok esete még korán sincs kimerítve. Az alkalmazás szigorú tervszerűséggel történik, és az épen fenforgó esetben tett intézkedések kifejlesztésében a legalkalmasabb eszközök összevetésében, a legczélszerűbb módszerek kieszelésében mutatkozik a vegyésznek lángelmtísége. A számtalan vegyületi készítmények összes képét alig adhatjuk ; a hasonló czélokra vezető és a bekövetkező körülmények szerint folyton változó ritak különböző volta mellett ez épenséggel lehetlen is volna. Különben is e kötet folyamában elég alkalmunk lesz egyes esetekkel bővebben megismerkednünk. Helyénvaló lesz ellenben, hogy képét nyújtsuk annak, mily sokszerűen vétetnek foganatba a chemiai ráhatások, egy chemiai bontást végig kisérni. A megvizsgálásra példaképen felveszünk egy ismeretlen ásványt, melyben minden lehetséges szervetlen elemet föltételezünk és a chemiai vizsgálással kimutatandjuk, váljon ezek jelen vannak-e vagy sem. A bontás. A kérdéses testről mindenekelőtt erőművesen elválasztatnak a vele összekevert anyagok, úgy hogy csak az át meg át egynemű tömeg áll előttünk ; egy darab gránit pl. nem hontatnék fel egészben vegyületileg, hanem ásványi alkotó részeit: a kovarczot, mezőpatot és csillámot előbb ki kellene keresni, talán meg vohia határozandó ezek kölcsönös mennyiségaránya és csak ezután kellene mindegyikkel külön eljárni, ha vegyületi természetük meghatározandó lenne. A geológiára nézve azonban a kőzetnemek tömegének bontása is értékes és most sokszorosan foganatosíttatnak, minthogy belőlük a kőzetek keletkezésére fontos következtetések vonhatók le. A kérdéses álladék feloldása czéljából, ha szükséges, finom porrá zuzatik agát vagy kemény aczél mozsárban, mely anyagok biztosságot nyújtanak, hogy lehorzsolt részecskék által az álladékot meg nem másítják; erre a port vízben föleresztik. Ha ebben teljesen feloldódik, akkor a kitalálandó anyagok száma már igen korlátozott. Ha azonban nem oldódik vagy csak részben, erősebb kiderítő szerekhez kell folyamodni, és sorban sósav, salétromsav és királyvíz alkalmaztatnak ; sőt ha, mint ez kovatartalmú ásványoknál gyakran megesik, még ezek sem eszközölnek teljes feloldást, az oldhatlan álladékot megolvasztják szénsavas kálival, nátronnál vagy baryttal stb., vagy e testek többjének keverékével; vagy pedig fluór- savval bánnak el vele, melyet porrátört folypatból kénsavval fejlesztenek. Természetes, hogy azon anyagokat, melyek az oldószerrel az álladékba jutnak, nem szabad utóvégre úgy tekinteni, mint melyek az álladókban már az előtt benn foglaltattak, és ha ebben eleve benn sejtetnek, egy külön adagon ezt előbb ki kell tudni. Elég az hozzá, hogy egy vagy más módon az előbb szilárd testet vizes oldatban kinyertük. Egészen oldatlanul csakugyan igen kevés anyag maradhat, mint talán a szén, de ezek könnyen lesziirlietők és felismerhetők. Az oldatba, mely ha sok a szabad sav benne (a kék laknmszpapir megvörösödése jelzi ezt) előbb sok vízzel lesz hígítandó, kénhydrogén bocsáttatik a telítésig. Ez által e fémek: ólom, ezüst, bismuth, réz, cadmium, higany, arany és platina mint kénvegyületek lecsapódnak. Egyes esetekben ugyan, melyekben sósav használtatott az oldathoz, mind ezek nem lesznek megsejditlietők, mert egyesek, mint ezüst, ólom stb. nem oldódnak fel benne, minthogy chlórvegyiileteik'sósavban oldhatatlanok ; ép úgy nem oldódik az ón a salétromsavban ; ezek tehát már eleve szűrés által elválaszthatók és könnyen meghatározhatók. Ha azonban ily eleve történt kiválasztást föl nem tételezhetünk, mert talán a kérdéses savak egyike sem vétetett alkalmazásba, akkor a kénoxygén- gáz által okozott csapadékban a nevezett fémeket ott kell sejtenünk. A leszűrt oldat
