Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Chemiai alapfogalmak
A bontás, 33 pedig azok híjával lesz. Ebből kénammonium hozzátétele által a még netán benne létező fémek maradékát leiilepitjiik, mely áll a vas, kobalt, nikol, czink, mangán, cliromoxyd és agyagföld kénvegyületeiből, erre ismét leszűrjük és a tisztán átszivárgóit folyadékba teszünk szalmiakot és szénsavas ammoniakot. E két kémszer az összes alkali földeket ülepíti le, ha ugyan az oldatban benn foglaltatnak ; az ily csapadék tartalmazhat : mészföldet, barytot, strontiánt. Már most az aljakból a folyadékban (az ammóniákon kívül, mely a kémszerek által jutott belé) csak még magnezia, továbbá kali, natron és lithion lehet. Egyes elemeket, minő a beryllföld, ceroxyd, urán s ilyféléket, mert csak ritkán fordulnak elő, eleve még nem vettünk tekintetbe ; a gyakorlatban is csak akkor történik az, ha határozott ok van rá, hogy jelenlétükről tudomást kell szerezni. A magnéziát pedig úgy mutatják ki, hogy a már most negyedszer szűrt folyadékhoz pliosphorsavas nátront adnak ; ha fehér csapadék jelentkezik ez a magnézia jelenlétére mutatna. Az alkáliakat, melyek közül nevezetesen a kali és natron bírnak jelentőséggel, mert ezeken kívül igen ritkán mutatkozik más nagyobb mennyiségben, igen könnyű fölismerni. Váljon a végül még meglevő folyadékban egyáltalán van-e még szilárd anyag oldatképen, ezt megtudjuk, lia egy csöppet belőle izzított jűatmabádogon elgőzölögtetiink ; visszamaradt fehér nyom igenlő választ ad rá. Ha a sejdített két test közül csak egy van még jelen, erről a forrasztócső lángja elég tanúságot ad, mert a káli legkisebb mennyisége violára, a natron pedig sárgára festi. Ha pedig mindkettő egyidejűleg lép föl, akkor platinachlorid kémszere a kabnak, a melylyel ez sárga csapadékot ad, az antimonsavas kali pedig rámutat a nátronra, mert a mindkettejük elegyülése által képződő antimonsavas natron oldhatatlan és mint fehér csapadék válik ki. Az egymásra következett leiilepítések által végezetül ugyan az oldat aljait kimerítettük és azokat csoportokra osztottuk, de mindamellett — talán a magnézia, kali és natron kivételével — magában még egyik alkotó részt sem ismertük meg. Az egyes csapadékokat tehát továbbá külön elbánás alá kell vetnünk. Ezeket ennélfogva ismét a rajtuk tapadó oldat- és csapadékrészecskéktől kell megtisztítani, mit csak a szűrőn történő hosszabb kimosással lehet eszközölni. A kénbydrogén alkalmazása által legelőbb nyert csapadék, ha egészen tiszta jellemző színű, már bizonyos fémekre enged következtetni, melyek mások jelenlétét kizárják. Ha az oldhatatlan kénvegyület tiszta sárga, ez eredhet a kénarzeniktől, ónoxyd- tólvagya cadmiumoxydtól ; a narancs szín antimonra mutatna, a melylyel azonban az elől nevezett fémek együtt lehetnek jelen ; ha pedig a csapadék sötétbarna, fekete vagy piszkos, akkor benne mindazok a fémek lehetnek, melyeket akénoxygén ülepít le. Ez esetben a csapadékot kénammouiummal vagy kénkabummal kezelik, mely kémszerekben az arzén, antimon, ón, arany és platina kénvegyületei oldódnak és ekkép az épen nevezett fémek elválasztódnak a kénammoniumban oldhatlan cadmiumtól, réztől, ólomtól, bismuthtól, higanytól és ezüsttől. Az utóbbiakat ellenben sabtrom- savban oldják ; sósav hozzátétele által aztán kiválasztható a higany, ólom és ezüst mint cblórfémek, melyek közül a clilórezüst ammóniákban oldható, a chlórólom meg nem. A cadmium, réz, bismuth kiválasztására ismét más módok vannak használatban, úgyszintén a kénammoniumban feloldott fémekre. Az eredeti oldatból kénammonium hozzáadása által leülepített második csapadék, nem különben a szénsavas ammóniák által kiválasztott földek, mindegyik magában hasonló megfelelő módon ismét feloldatik és alkalmas oldószerekkel mindig kisebb, élesebben különváló rokon csoportokba különíttetik el, a míg végre lassanként az egyes alkotó részek egymástól elválaszthatók. Találmányok könyve. II. 5
