Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Chemiai alapfogalmak
24 Obemiai alapfogalmak. chlórüröket és chlóridokat (az előbbi kevesebb chlórtartalmú, mint az utóbbi) stb., vagy pedig latin s görög szócskák vétetnek használatba : super hyper, (felső, több), sub (alsó, kevesebb), hemi (fél) s ilyeseket. A szerves vegyületekre a rendszeres műszók következetes alkalmazása a legotrombább elnevezéseket hozta létre, s úgy látszik, hogy ezt majd abba is kell hagyni, annálinkább is, hogy az összetétel megítélésére biztos támasztékot csakis a vegyiileti jelek adnak. Váljon két elsőrendű vegyület másodrendű veyyületté egyesűl-e, külön természetüktől függ. Mert valamint (legalább az eddig észlelt arányok szerint) nem minden elem rokonul egymáshoz és pl. a vas és liydrogén egymással épenséggel nem vegyülnek, azonkép itt is a kölcsönös vonzódás föltételeihez külön jellem kívántatik, a mely az atomok elemi vonzóerejének összeműködéséből származik és a mely szerint a vegyiiletek többé-kevésbbé élesen szembetűnő közös tulajdonságú csoportokra különülnek. Egész határozottsággal három ily csoport válik ki : az egyik, melyhez a víz tartozik, közömbös jellemű, egyes tagjainak más testekhez való rokonsága egészben véve csekély ; a másik kettő közt ellenben a rokonulás igen erősen van kifejlődve. A mig közülök az u. n. aljaknak, ha oldható állapotba hozhatók, kiválóan lúg- izök van, a többieknek, a savaknak ize határozottan savanyú ; az előbbiek a vörös növényszíneket kékre, az utóbbik ellenben a kékeket vörösre festik stb. A legjellemzőbb megkülönböztető jelük azonban egymással szemben követelt magatartásuk ; mert a míg savak savakkal új chemiai vegyületekké nem egyesülhetnek, és ép oly kevéssé aljak aljakkal, a savak és aljak kölcsönös törekvéssel bírnak az egymással való egyesülésre. E vegyiiletet sóA-nak mondjuk. A legfőbb szervetlen savak ezek: a salétromsav (2 atom nitrogén, 5 atom oxygén; (N2O5), a kénsav (SO3), a phosphorsav (P2O5), a bórsav (B2O3), a szénsav (CO2), a kovasav (SÍO2), a zirkonsav (ZrCh), az arzénes sav (AsaCB), az arzénsav (AssOs), antimonos sav (SbaCE), antimonsav (SbaOs), a chromsav (CrCd), a molybdánsav (M0O3), a vanadinsav (VO3), a wolframsav (WOs), a tantalsav (TaCh), a titansav (TÍO2), továbbá a sósav (elilór és hydrogén, HCl), a fluórhydrogénsav (HF1) stb. Az aljak következő csoportokra oszlanak : Alkaliák (könnyű fémek sóképző oxydjai, színtelenek és vízben könnyen oldhatók) : kali (K2O), natron (Na2Û), Lithion (LÍ2O), azonkívül az újannon fölfedezett rubidium, caesium, indium és thalliumoxydok. Földek (színtelenek, vízben oldhatatlanok, az alkaliáknál kevésbbé rokonidnak a savakhoz): strontiánföld (SrO), barytföld (BaO), mészföld (CaO), magnezia vagy keserűföld (MgO), agyag (AI2O3), beryllföld (Beáid), ytterföld (YO) stb. Nehéz fémek oxydjai: tliorföld (TliO), ceriumoxydul (CeO), bismutlioxyd (BiO), antimonoxyd (Sb20s), czinkoxyd (ZnO), manganoxydul (M11O), mangánoxyd (MmO.'i), mangánoxydoxydul (MnsOí), vasoxydul (FeO), vasoxyd (Fe20s) vasoxyd- oxydul (FesCh), uránoxydul (UO) uránoxyd (U2O3), uránoxydoxydul (UsCh) chróm- oxyd (O2O3), ólomoxyd (PbO), rézoxydul (CU2O), rézoxyd (CuO), nikoloxyd (NiO), kobaltoxyd (CoO). Azonfelül van még néhány al- és feloxyd, t. i. olyanok, melyek vagy nagyon kevés vagy nagyon sok oxygént tartalmaznak, hogy savakkal sókká vegyüljenek. A sók alkotórészei sajátságos tulajdonságait vagy épenséggel nem, vagy igen kevéssé mutatják ki. Az oly sókat, a melyekben a sav és az alj szorosan megtartják az egyensúlyt (ekkor rendesen bennök 1 molekul sav egyesült 1 molekul aljjal) közömbös sóknak mondjuk ; azok, a melyekben az alj vagy sav mely még túlnyomóan mutatkozik (vagy mert az illető alkotórész hathatósabb tulajdonságokkal bír, vagy
