Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Bevezetés
Bevezetés. 7 árnyalatot ad, a kelme festés körül hasznosították, ámbár ugylátszik semmi beétető- szerről még nem tudtak. Váljon az egyptomiak ekkor beétetövel tudtak-e festeni, még bizonytalan, majdnem úgy tetszik ; mindenesetre nagyon titokban tartották e mesterségüket. Ha korlátolt mértékben hitelt adunk annak e föltevésnek, hogy az egyptomi papok sokféle természettudományi ismeretekkel bírtak, még kidül tekinthetnék ezt, mely minket elvezet a chemia iránti érdekeltséghez, mely a római birodalom felbomlása után és a Kr. u. 4-dik század óta a byzantiak közt észlelhető volt. A papok féltékeny elszigeteltségének és a nép félelmének a mindinkább széles körben terjedő keresztyénséggel el kelle tünedeznie. Az elsajátított ismeretek az áttért beavatottak által ismertekké váltak, legalább megszűntek a liyerarcliiáéi lenni, s habár meg is őrizték az ellen, hogy köztudomásuakká legyenek, már csak még sem voltak többé vallási titkok, hanem tudományosak, és ezek rendszeres továbbfejlődése bizonyos volt. Az új tudományok bölcsője Alexandria lett, mely eddig még a régi egyptomi mysteriák fő székhelye volt. Az alchemia korszaka. Alexandriából, melyet meghódítottak s a többi népektől, melyekkel hóditó hadjárataik alatt érintkezésbe jutottak, legelőbb is az arabok merítettek serkentést tudományos foglalkozásra, melyet oly kiválóan űztek és tovább fejlesztettek, midőn a meghódított tartományokban megtelepedtek. Hibás nézet azt hinni, hogy az a kalandos nemzet, mely majdnem egy félezreden át zálogba birfca a költészetet és a tudós miveltséget, a gazdag aratást saját csiráiból termelte nagyra. Ily békés irányzatnak semmi nyomát sem lelni az araboknál a 8-dik század előtt ; hogyan is volna az alexandriai könyvtárnak megsemmisítése (G42) ezzel összeegyeztethető ! Sőt a Korán fatalista jellegével egyenesen eltilt minden kutatást és fürkészést, és kimagyarázásának első idejében vakbuzgó híveinek szellemi tevékenységét nagyon megbéníthatta. A 4-dik században a fém átváltoztatásának eszméje, vagyis hogy egyik fém a másikból tetszés szerint állítható elő, ugylátszik először kapott lábra. Ez eszme a fémek természetéről uralkodóvá vált nézeten alapult, melyszerint ezek különböző mennyiségarányban két anyagból (melyeket kén és higanynak neveztek) vannak összetéve. A fém átváltozását eszközlőnek oly anyagot tartottak, melyet a bölcsek kövének, vagy a nagy elixirnek, a nagy magisteriumnak (remeklésnek) vagy pedig a vörös tinkturának neveztek ; mind ez elnevezésekkel különböző időkben különböző bűvölő vegyitők (a beavatottak) illeték a titokszerű anyagokat, melyeknek fölfedezése, előállítása volt később egyedüli czélja a chémiának, az alchemiának. Határozottsággal meg nem mondható kitől eredt és mikor keletkezett e nézet a fémek alkató részeiről. Yalószinű, hogy különböző roszul megértett észleleteken alapult, melyeket a tapasztalati természetvizsgálás már akkoriban ismert. Tudták pl. azt a tényt, hogy a vas, melyet rézgáliczoldatba raknak, némi idő múlván eltűnik, helyette pedig hasonló alakú vörösréz darabot kapnak, és minthogy nem tudták, hogy ama kék folyadék, vörösrezet tartalmaz, mely a vasra leverődik, azt hitték, hogy egyik fém épenséggel átváltozott a másikká. De bármily téves volt is a fémekről táplált nézet, annyiban mégis nagy gyakorlati haszonnal járt, mert azon föltevésnél fogva, hogy a fémek kéntartalmúak, a tűz, a hő, hatalmas cliémiai segédszerré lett, melynek különböző testekre való ráhatása által új tényeknek egész sorát kellett megfigyelniük. Egyiptomból az alchemia Görög- és Spanyolországba ment át, és ez utóbbiban az arabokat a 8-dik században buzgón látjuk foglalkozni vele. Az ez időbeli vegyészek közül különösen a legjelentékenyebbet és legkorábbit kell kiemelnünk : Geber-1,
