Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Bevezetés
6 Bevezetés. ben gyógyító szerűi használtak. Az egyptomi orvosok tapaszaiban, írjában, úgy látszik a rézrozsda és ólomfeliér már szerepet játszottak és e szerint az anyagok készítési módját ismerni kellett az egyptomi papi osztálynak, mely természetesen az ő természettudományi ismereteit féltékenyen titokban megőrizte. A fönicziekről tudjuk, hogy náluk is virágzott a festés és iivegkészités művészete, és hogy az ón megmunkálásába és e szerint mindenesetre aknázásába is be voltak avatva. Ok, úgy szintén az egyptomiak voltak a zsidók tanítómesterei, kik azonban.ismereteikben magasabb fokra nem igen emelkedtek. A (jürüijüknél a természettudományok, nyerészkedésre irányult szellemök folytán, szintén igen kevés figyelemben részesülnek. Homér idejéből (mint egy 1000 évvelK. e.) fölemlítve találjuk az egyptomiak és fönicziek által már ismert tényeket. A vas akkoriban még ritka fém volt, általán úgy látszik az érczek feldolgozásában ama népeknél hátrább álltak. Még a gyógyító szerek készítése is, melyeket pedig Hippo- levâtes (Kr. e. 5-dik században) olyannyira fölszaporitott, minden chémiai módszerek nélkül történt és oly férfiak, mint az egykorú abderai Demokritos, kik kísérletekből és egyenes megfigyelésekből okulást és fölvilágositást kerestek, a kivételekhez tartoznak. Aristoteles ugyan megemlíti, hogy a tenger vize, ha agyagon átszűrik, ízét elveszti és ihatóvá lesz, és Plató abban töri magát, hogy a vasrozsda képződésének magyarázatát adja, de a chemiai ismeretekben valóságos haladást sem az ily magokban álló megfigyelések és kísérletek nem eszközölhettek, sem pedig Aristotelesnek a népelemről vagyis inkább elemi tulajdonságról szóló tana (tűz : száraz és forró ; levegő: forró és nedves; viz : nedves és hideg ; föld: hideg és száraz), mely tan egyébiránt később, minthogy félreértették, a mi tudományunk fejlődésének egyenest akadályul szolgált. Theophrastos (szül. 371 K. e., megh. 280-ban Athénben) tanítója Platónak és Aristotelesnek, a fémekről irt művében megemlíti legelőbb a kőszenet, a czinóbert, kénes arzént és némteket mond az ólomfehér és millióm előállításáról. Egészben véve, mint látjuk, a régi görögök határozott ismerete igen szegény és a rómaiak természettudományi tekintetben tőlük igen tökéletlen anyagot nyertek. A római birodalom fénykorában azonban a rómaiak által viselt nagyszerű hadjáratok alatt más nemzetekkel történt megismerkedésük által az idevágó ismeretek jelentékenyül bővültek. Nevezetes tanúbizonyságot tesznek erről a kis-ázsiai görög születésű Dioskorides művei, ki az első évszázad derekán több római hadjáratban részt vett Kis-Azsiában, úgyszintén idősbb Cajus Plinius müve. Dioskorides leírja a lepárlás egy nemét, a nyers piskolez pörkölését ; ismeri azonkívül a mész- vizet, czinkoxydot, rézgáliczot és egyes készítmények előállításának leírásában azt engedi sejtetni, hogy többféle készüléket ismer. Még teljesebben, ha mindjárt minden bírálat híjával, találunk Pliniusnál chemiai tényeket és eljárásokat összegyűjtve. Szerinte a rómaiak a már említett fémeken kívül a higanyt is ismerték, úgyszintén aranyoldó tulajdonságát. Az arany- foncsort aranyozásra használták. Ismerték a fémek különböző olvaszthatóságát és értettek az ónozáslioz s forrasztáshoz. Tudták a vasat aczéllá változtatni, és a vörösréz s ólom (ólomfény s miniom) oxydjait, melyeket hevítés által a levegőn állítottak elő, úgyszintén a czinkoxydot és vasrozsdát a gyógyászatban hasznosították. A salétromot és timsót ugylátszik nem ismerték ; ellenben használták a kénessavat (mely a kén elégetésekor képződik) a gyapjú tisztítására és fertőztelenitő szerül. A szeszes italokat erjesztés által készítették, a borszeszt azonban tisztább állapotra még nem fejlesztették ; úgyszintén az eczetsavat is csak hígított alakban használták (eczet). A festékanyagok közül legtöbbre tartották a biborcsiga nedvét és az indigót és azt az észleletüket, hogy széksó és posliasztott vizelet sok festéknek különböző
