Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Bevezetés
4 Bevezetés. kevés mást bírtak czéljuknak megfelelően tetszésük szerint előállítani, mi képesek vagyunk az anyagot végtelen különböző minőségükben létrehozni és ezek mindegyikét különböző tulajdonságainak megfelelően felhasználni. Mi az anyagot szakadatlan változások körfutásán menesztjük keresztül, majd másokkal kötjük össze, majd egészben vagy részben azoktól ismét elválasztjuk, és ez átváltozásoknak tetszésünk szerint vetünk véget, mikor az valami hasznosítható állapotba jutott. A mig tehát azelőtt az anyag munkálása nagyrészt csupán alakitó, mechanikai, volt, a chemia által túlnyomóan a belső sajátságok átváltoztatásává lett az. Igaz ugyan, hogy az anyag chemiai erői egymás ellen cselekvésre inditattak, a mióta az emberek általában bármily tevékenységhez is fogtak, és a népélet fejlődésében elég korán akadunk oly folyamatokra, munkálásokra, melyeknek alapja nagyon is bonyolult chemiai eljárás. így pl. az emberek elég jókor bukkantak rá, mint kell a bronzot vörösréz és czinkérczekből előállítani s tudtak maguknak abból fegyvert és ékszert csinálni. Az üvegszerű anyag feltalálása igen régi, és még a legfejletlenebb természet embere is majdnem kivétel nélkül tudja az állati bőrt öltönynek megcserzeni és különböző festéssel ékesíteni. Azonban különbség van a véletlenül tett megfigyelés tapasztalati alkalmazása, és a tisztán fölismert törvény logikai következtetése közt. Yalamikép az még nem ért a fizikához, ki egy üvegprizmával a napon játszani tud és fehér sugarát sokszínű alkató részére bontja, azonképen annak véletlen feltalálásában, hogy a hanmzsir és homok átlátszó anyaggá olvasztható össze egymással, sincs még tudományos chemiai álláspont. Már pedig csak a tudomány, csak a tünemények belső, törvényszerű összefüggésének ismerete az, mely fejlesztőleg hat, újat nemz önmagából, és ez azon a téren, melyen vele ime meg akarunk ismerkedni, aránylag még ifiu. A mai chemia alapjának felderítésére alig kell kétszáz évre visszamennünk ; az emberiség fejlődéstörténetére általán azonban érdekes az oly tudománynak az idő szerint még távolban fekvő csiráit is felkutatni, a mely a népek anyagi jóllétére nemcsak haszonnal volt, mert megtanított arra mint kell a természet kincseit a legczélszerűbben felhasználni, hanem a mely még inkább a szellemi gazdagságot növelte az által, hogy bepillantásunkat e dolgok lényegébe kiszélesité és a fizikával karöltve arra képesített, hogy a nagy természetet törvényeiben megértsük. A chémia történetét tehát két fejezetre osztva kell előadnunk. Elseje a liajdannal foglalkozik, melyben ugyan egyes chémiai megfigyelések tétettek és egyes czélokra ki is zsákmányoltattak, de külön, mindnyáját átölelő keretbe még nem foglaltattak és az egyesek még egészszé nem kapcsoltattak össze. A második fejezet ellenben azzal az idővel foglalkozik, melyben a dús gazdagságra felnövekedett megfigyelések rendeztettek és kapcsolatot nyertek, a lényegest, közöst leszármaztatták, törvényül állították fel és megvizsgálták. Az egyes tünemény ebben kiválóan annyiban nyer értéket, a mennyiben az egészre vonatkozik; jelentősége azonban annál fontosabbá lesz, minthogy a látszólag jelentéktelen és csekély : nagy szabályokat mond ki és erősít meg. A tudomány, vagyis a megfigyelések összessége s az ezek összeméréséből és összehasonlításából eredő következtetések, tételeivel s módszereivel határozott általános czélokat követ, melyek természetesen a liajdanban nem nyilvánulhatnak. E czélok, minden más tudománynál inkább, a sokat ígérő és sokraképes chemiánál az időnként felmerülő sajátságos irányzatok által befolyásoltattak, sőt részben túlnyomóan ezek által szabattak meg, és bármily nagy legyen is a hasznos találmányok száma, melyek ilyen külröl hatott befolyások alatt tétettek, mindamellett mégis e
