Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
Eokka. 155 hol gongyolának neveznek ; a talp pedig ülésre szolgál. Ez az állvány azonban mellékes ; a főeszköz : az orsó. Ez áll egy 0,30 m. hosszú, kerekre esztergályozott darab keményfából, mely közepén 15 mm. vastagságú és innen mindkét vége felé hegyesre vékonyodik el. E légvastagabb részen kevéssé alul egy valamivel nehezebb ónkarika van, (a pereszlen, pergető, Wirtel, peson), melynek külső átmérője 0,03 méter. A gongyolábél a bal kéz kihúzza a szálakat és egyenletes fonál alakítására egymásmellé sorakoztatja ; a jobb kéz az orsó pergetésével foglalkozik. Ez utóbbi, miután a fonál rajta megerősít- tetett, szabadon lóg le; a jobb kéz ezt felső (sudarabb) hegyén ujjai közé fogja és gyorsan penderíti tengelye körül ; a körülforgást fokozza a pereszlen pergése, mely a körmozgásnak több erőt és tartamot kölcsönöz. A penderítést az ujjak gyakran ismétlik, hogy az orsó folytonos pergés- ben legyen. Ez alatt a fonál egyre hosszabbra nyúlik, míg végre a jobb kéz, melyen végig fut, nem ér el annyira, hogy az orsót a földtől távol tartsa. Mikor ez időpont beáll , a 186. ábra. Finom gyapotbatiz 100-szor nagyítva, fonott fonalat (mely legfölebb 1,3 m.) föltekerik az orsó vastagabb részére a pereszlen fölébe és egyszerű hurokkal megkötik, mire a fonás tovább foly, míg ismét a föltekerésre kerül a sor. A fonás ez a módja meglehetős lassú, de igen szép fonalat ad, szebbet a rokkánál s a fonó gépeknél. Rokka (Spinnrad, rouet, spinning wheel), melyet vidékenkint rokka vagy pergő néven ismernek, kétféle van : kézi rokka éslábitos rokka. Az előbbi már ritkább használatú. Egy alacsony állványon egy nyolcz küllős kerék nyugszik, melynek két abroncsból készült koszorúján zegzugosan szalag van keresztül vonva. Ez képezi a körfogatot, melyre a végtelen zsinórt illesztik. Ez hajtja görgők által a vas orsót, mely felváltva, úgy mint a guzsaly-fonásnál, eszközli a sodrást és föltekerést. Itt szintén a bal kéz huzza ki a szálakat, a jobb kéz ellenben a kereket forgatja. Ettől lényegileg eltér a lábitós rokka, melynél a fonás és a fonál föltekerése folytonos. Hogy erről közelebbi magyarázatot adhassunk, az ily rokka főrészét közöljük a 187. ábrában, a b egy faszárnyakkal (cd) ellátott vasorsó, melynek végei a és b az állványba vannak ágyazva, és melynek a vége a tengely irányában r-nél kitorkoló vájattal bir, melyen keresztül az egyik szárnyon levő tüskéken végig megy a fonál az orsón lazán fekvő/ csévére. Hátsó végében a cséve g görgővel van ellátva, melyre a h kerékről az i végtelen forgató zsinór fűződik. Ebből már most megérthető, hogy a szárny más ok hozzájárulta nélkül nyugvó helyzetben maradhat, mi alatt a cséve forog. Fonás kezdetével egy fonalat fűznek be az a orsó nyitján, melyet az e szádon kijövet a szárny egyik tüskéjére vonva a csévére erősítnek, erre a fonál másik végét a kihúzott lengongyolóval kötik össze s megindítják a kereket a 20*
