Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
156 A rostanyag földolgozása. lábító tiprásával, mialatt mindkét kéz kilmzza a lent a rokka rúdjáról. A míg a sodrás által készült fonál erősen ki van feszítve, az orsó kénytelen a csévével egyidejűleg perdülni, mert az utóbbi amazt a kifeszített fonálnál és szárnynál fogva maga után vonja. Ez esetben az orsó és cséve egy ugyanannyi körforgást tesznek, és a fonónő kezében hosz- szabbuló fonál nem tekerődhetik föl, hanem az orsó keringésének megfelelöleg egész hosszában eloszló sodrást kap. Midőn azonban a fonalat erre megereszti, az orsó egészen megáll vagy legalább lassabban forog a csévénél és a fonál többé kevésbbé gyorsan az utóbbira tekerődzik. A fonál kisebb nagyobb feszültsége szerint szabályozhatni tehát a sodrást szorosabbra vagy tágabbra. A közönséges fonásnál a fonál csak tökéletlenül van megfeszítve, ligy hogy az orsó csekélyebb gyorsasággal kering, mi által a fonás sodrása és tekerkődzése egyidejűleg megy végbe. Hogy a cséve egyenletesen teljék meg, a fonalat időnként egyik tüské- 187. ábra. Részlet egy rokkáról. ről a másikra tovább helyezik. Ezek voltak azon segédeszközök, melyekkel hosszéi időn át végezte a szorgalmas emberi kéz a fonást. A múlt század második felében azonban oly fordulat állt be e téren, mely e hagyományos kézimunkát 188. ábra. Hargreaves mule-jenny-fonógépe. halomra döntötte: szellemes férfiak erőművi fonókat találtak fel, melyek úgy viszony- lanak munkaképességükre nézve a rokkához, mint a gőzkocsi a targonczához.
