Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A fa- és szalmafonás
A panamakalapok. 143 A kalapminta F fémből való és gőzzel fűthető. A tömör fém födő C, szintén a kalapalak szerint kidolgozva, az alsó részre illeszthető ; belsejében ez oly szerkezettel van ellátva, mely által forró vizet nagy nyomással lehet az alakítandó kalap belsejére hatoltatni. A födőminta belseje, mely a kalap fészkébe nyomul, kaucsuklemezből áll ; ez elzárja a vizet, mely a hydraulikus sajtó által (mely a mintakészülék mögött látható) az m gőzfeszességmérőn (manometer) át keresztülmenő csövön fölfelé nyo- matik. A sajtó az L emeltyű által tétetik mozgásba. M a födő emelésére szolgáló fogantyú. Már most megérthető, hogy ha a födő le van zárva és a víz a kalapminta belsejébe sajtoltatott, a kaucsuk itt a falazat minden pontjára szilárdan zárul és az előbb megnedvesítés által símulékonynyá vált kalapot egész erővel a gőzhevítette mintának neki szorítja. Ez a mívelet elégséges, mert a kalap megtartja a nyert alakot, és ez oly rövid időt vesz igénybe, hogy ily gépben egy munkás naponként 400 kalapot idomíthat, míg az előtt kézzel jó volt, ha tizet tudott kikészítni (appretiren). A panamakalapok. Évek előtt nagy divatban voltak és részben most is, az úgynevezett panamakalapok, melyeket eredetileg a belső Cordillerákat lakó hinduk készítenek. Itt, hol Peru, Ecuador és Űj-Granada államok érintkeznek, van fészke azon iparnak, mely annak idején néhány milliónyi forint árú kalapot vitt a piaczra. Most jóval csökkent. Az a növény, melynek levélbordája adja az anyagot a panamakalapokhoz, pálmaszerű cserje, melyet a benlakók bombonaxa, a botanikusok Ludovico palmatának neveznek. Mintán a fiatal levelek húsos részeiktől megfosztattak, a rostos részek, a rostos bordák, egy ideig főzetnek és a napon fehéríttetnek, miáltal a fehérségen kívül még hajlékonyságot is nyernek, A fonás munkája a kalap közepén kezdődik és esős napot választanak hozzá, meid a szái’az levegőn a bordák igen törékenyek s bajjal jár a velők való munka. A kész kalapok, melyek alakja nem igen alkalmazkodik az európai divathoz, ládákba elcsomagoltatnak, de közepükön összehajtatnak, miből az a fennálló duzma keletkezik, mely a kalap fészkén végig vonul és mely tartósan megmarad. Mily gyakran történt, hogy az avatlan vevő ily mellékességben kereste a valódiságot, mért is a panamakalapok utánzói gondosan rásajtolják készítményeikre az ismertető duzmát. A legkülönbözőbb növényi rostokból készültek erre az ily fajta kalapok, ellátták a megfelelő duz- mával és eladták mint panamát. A forró égalj növényvilága dúsan nyújt erre anyagot. Csak ezeket nevezzük meg közülök: a palmatót (Sabal medicana), az ernyőpálmát (Corypha inermis), a seprűpálmát (Thrinax argentea), a toko-patot (Livistonia australis), a chattha-patot (Licuola peltata), a törpepálmát (Chamærops humilis), melyek rostjai hazájukban fonadékokká, nevezetesen kalapokká, dolgoztatnak fel, ha mindjárt a belőlük előálló készítmények nem mind mint panamakalapok kerülnek is hozzánk. A bombonaxa mindnyája között a legkitűnőbb tulajdonságú, minthogy rostjai nemcsak szép, halvány fehérséggel tűnnek ki, mely egyszerű szappanmosással mindig ismét megadható nekik, hanem mert minden külső befolyás ellen véghetlen ellentállást tanúsítanak és törés nélkül minden formába összenyomhatok. Nagy rugalmassságuknál fogva mindig megadható nekik volt alakzatuk. Természetesen, hogy a rostok kiválogatása, megmívelése, fonása stb. nagy gondot igényel és innen következik, hogy jó valódi panamakalapok nem számíthatók a potomáron kerülő viselethez. k
