Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
A rostanyag feldolgozása. A FONÁS. A nyers anyagok : gyapjú, gyapot, len s kender. A velők követett eljárás. A selyem. Termelése s a vele való eljárás. A nyersanyag meghamisítása. Ennek fölismerése. A fonás, az orsó, guzsalv, rokka. Az erőművi fonás. Története. Hargreave és Arkwright. A fonás főmíveletei s az ennél használt gépek. A nagyoló gépek. Gyarató. Nyújtó stb. A fonást nagyoló gép, fínomfonású gép. Mule Jenny. A matololás, fajtázás és csomagolás. Erőművi gyapjú- és lenfonás. A szövőszék eredeti alakját — a szövés s fonás oly annyira karöltve járnak, hogy egyikről szólván a másikat nem hagyhatni említés nélkül, — még ma is feltaláljuk a hinduknál úgy, mint az afrikai népeknél és bár igen egyszerű szerszám, már hajdanta nagyon becses szövőárukról, szőnyegekről és öltönyökről emlékezik. A régi egyiptomiak szintén igen járatosak voltak szövésben, fonásban, bizonyítják ezt az ősrégi ránk maradt kőemlékek ; a fonálsodrástól kezdve a szőtt kelmék nyomásáig minden mívelet meg van azokon örökítve. A múmiákat, hosszú finom vászonszalagokba pólyálták és e szövésből sok maradt meg a jelenkorig, melyen tanulmányozhatni a szövés módját, és csodálhatni a szövés rendkívüli finomságát. Hogy Chiná- ban a legrégibb idő óta fonnak, szőnek, magától értetődik. Valamint Előázsiában, úgy a föniczieknél is virágzott a szövés művészete. A földközi tenger partjain, mívelődésiink székhelyén, a szövést nagyra tartották és midőn Homér egy jól rendezett ház boldog családi életét rajzolja, a nőket, a fejedelemnőket úgy mint a rabszolganőket, az orsó s szövőszék mellett foglalatoskodva mutatja be. A főanyag, melyet feldolgoztak, gyapjú volt, lenruhát is viseltek ugyan, de inkább csak a nők s ezt csak díszül, mert igen drága volt. Hasonló viszonyokat találunk Rómában oly időben, midőn a köztársaság még szent és az erkölcsök még egyszerűek valának. De a növekedő hatalommal lépést tartott a gazdagság és ezzel a pompában és fényűzésben talált kedvtelés. Térjünk immáron át tárgyunk két főrészének elsejéhez, a fonáshoz. Legczél- szerűbb lesz legelőbb áttekintést vetnünk azon anyagokra, melyek fonásra használtatnak. A legfőbb nyersanyagot a dolog természete szerint csak az állat- és növényországban leljük. Igaz ugyan, hogy fémsodronyokból is készülnek rendkívül finomságú szövések ; az üveg nagyon finom és hajlékony szálakká fonható, melyek össze is szö- hetők ; de másra, mint éknek alig használhatók. Hajdan készítettek lenkőből is, asbest-fonalakból, szöveteket, melyek igaz, eléghetlenek voltak, de más ajánlatos tulajdonsággal nem is birtak. Csak tetemégetésnél használták, hogy a halott hamva ne vegyüljön el a fahamu közé. Az állatország ellenben fonásra való anyagot nyújt a majd mindenüvé elterjedt juh és láma gyapjában, különböző perzsa, tibeti és dél-amerikai kecskefajok,
