Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az esztergálás és a játékszerek gártása
Az eszterga alkatrészei. 127 A 153. ábra egy egyszerű mostkori esztergát mutat ; állványa fa, a báb, nyereg, s lendítőkereke öntött vas, a többi rész kovácsolt vas. Jobbról látjuk (a munkás felől nézve balról) az orsót P állóbábjával (Lagerdocke). Az orsóval szemben balról áll a tolható C nyereg. A lendítőkerék háromfokú, s ugyané fokok megfordított rendben szintén megvannak az oi’són szilárdan ülő futókorongon. A futószíj felillesztése szerint tehát három különböző gyorsaság lehető. Nehéz munkára való esztergákon a munkás nem vezetheti a szerszámot s hajthatja egyúttal a kereket ; ez utóbbit ekkor más erőforrás : vízierő vagy gőzgép hozza mozgásba. Ez esetben a közlőgépnek úgy kell szerkesztve lennie, hogy könnyen és gyorsan ki lehessen kapcsolni, hogy így minden pillanatban meglehessen állítui az orsót s a munka eredményét szemügyre venni. Az eszterga alkatrészéi. A járóbábnak (154-. ábra), mint már említve volt, két tolása van ; az egyik, melyet önmaga tehet a pofák közt, a másik, melyet a rajta átmenő csavaros járószög tesz. Ha ez utóbbi be van illesztve állásába, egy tetőirányos nyomócsavarral leszorítják szilárdan. Az esztergapad közepén van a térő vayy elöte (Auf-oder Vorlage), a melyen (153. ábra) a munkás esztergaaczélát megtámasztja, midőn a keringő munkadarabnak szegzi. A régi faesztergánál ez csak egyszerű harántfa (Querholz), de már a vasszerkezetű esztergánál úgy van módosítva, hogy oldalvást előretolható, magasabbra, mélyebbre helyezhető, a munkadarabhoz közel vagy távolabbra állítható, úgyszintén azzal szembe rézsútos állás is adható neki. Az orsó feje , t. i. az orsónak a bábból kiálló vége, különféle illesztések (Ansetzstück) fölvételére alkalmas. Belül üres s belső csavartekerülettel bir, melybe szükség szerint aczél csákoskúp (Spitzkegel) vagy tompavég (Endstück) csavartatik. Az or3Ófej külseje szintén csavarmenetü, s ebbe fogódznak azok a’különböző készletek, 155. ábra. A tévő. 156. ábra. A tok vagy tokmány. melyek szükségesek arra, hogy az orsó és a munkadarab közt szilárd kapcsolat létesüljön. E közbetételek neve tok vagy tokmány (Futter, Patron). Az esztergákon, tekintve azt a sokféle czélt, amire használtatnak, a munkálás módja nem mindig egyforma. Van rá eset, hogy a nyargalót épen nem veszik igénybe. Oly munkatárgyakat, melyek kerekítendők s átalán az olyakat, melyek alakja inkább zömök, mintsem hosszú, elég tokmányba foglalva az orsófejre erősíteni ; a nyargaló ekkor nem vétetik használatba. (Lásd 153. ábrát.) Az esztergálás e módja az u. n. szabad esztergálás ÍFreidrehen) közönséges munkálásnál igen gyakori, a femesztergálás- nál azonban egészen mellőztetik, minthogy a pontos keringés emellett sohasem biztos. A tokmány ok fából vagy fémből készülnek s igen különböző berendezésűéit. Némelyek a munkálandó tárgyat aczélpofák közé szorítják (pofatokmánv, Backen154. ábra. A jávóbáb.
