Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

1. kötet - Az esztergálás és a játékszerek gártása

fntter), mások fogó közé (fogótokmány, Wangenfutter) stb. A csákos tokmánynak (Spitzeníutter) néhány kiálló vascsákja van, a melyekre a munkadarabot ráhajtják ; ez természetesen csak oly esetben használható, hol a csákók benyomulása nem okoz kárt. Lapos tárgyakhoz, melyeket nem lehet befogni, mint pl. fatányérhoz, egyszerű fakorongot használnak tokmányul, melyre a munkálandó fadarabot ráragasztják tapasztóval (Kitt). Igen gyakori használatúak a fa tírtokmá- nyok (Hohlfutter), melyekbe a munkadarabot kalapácscsal beverik és abba beszorítják. Hogy a tokmány és a munkadarab közti kapcsolatot fokozzák, mindkettőt rendesen megnedvesítik és bekenik krétával. Oblöstárgyak, mint pl. poharak s ilyfélék külsejének megesztergálására, miután a belső öb ki van esztergálva, már nem

ürtokmányt használnak, hanem tö- mörtokmányt (Vollfutter), mely az öbös térbe épen belé illed. Van elég oly tárgy, melyet egyszeri befogásra készre lehet esztergálni, s végül csak a befogásra szánt csapot kell lemetszeni; másokat azonban meg kell fordítani, és ekkor a már megmunkált rész kerül az tírtokmányba. Közönséges tokmánybán a megerősítés következtén a kész rész köny- nyen megsérülhetne, mivégből ily esetekre czélszerübb tírtokmánynyal bírnak, melynek szélei a mellső részen több helyt be vannak vágva. A befoglalás itt úgy történik, mint az a 156. ábrából látható, vagyis egy karika ráhajtása által. A fémtokinányokat a következő rajzok mutatják. A 157. ábra a hátsó nézet, a 158. ábra az átmetszet. Ezeken az a a helyhezőcsavarok (Stellschrauben) szorítják meg a munkatárgyat és helyezik lehetőleg a központba.

Ha a munkálandó tárgy oly hosszú, vagy nehéz, hogy a tokmány nem nyújt annak elég biztos támasztékot, akkor rákerül a sor a nyargalóra, s tövise második

támasztó pontul szolgál. Hosszú, ingadozó tárgyaknak még egy harmadik támasztékra is van szükségük ; a meUékbáb (Hülfsdocke, Lünette) szolgál erre, mely a két tövis közé a középre jut és a munkatárgyat pontosan körülzáró kerek likán bocsátja át. A mellékbábot akkor is használják, még pedig a nyargaló mellőztével, mikor a munkatárgy vége is kiesztergá- lozandó. Minthogy ez a kerek lik- ban szabadon forog, az eszterga- aczéllal hozzá lehet jutni. Ha a mellékbáb különböző nagyságú likakkal ellátott korongot hord, akkor különleges neve futókorong (Anlaufscheibe).

A henger vagy nyújtott alakú tárgyak nem tokoztatnak be, hanem közvetlenül befoglaltatnak az orsó csákos vége és a nyargaló közé. Ha pedig az esztergálandó tárgy maga is hegyes végein, akkor az esztergapad tövisei két tompa, völgyes betévő (Ein- satz)-vel cseréltetnek föl. Világos azonban, hogy a két csúcs közé foglalt munkadarab

1:28 Az esztergálás és a játékárúk gyártása.

159. és 160. ábra. A vezeték.

157. és 158. ábra. Csavaros tokmány.