Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A fa feldolgozása
120 A fa feldolgozása. fogva mint a körző (czirkalom) többé-kevésbbé nyitható. Egyik szára (a pécze) rendesen vastagabb, és a másik, egy vékony vonalzó, egészen beléfekszik az előbbinek hasítékába. Yan kettős rézselő is, mely T alakú. 4. A színvonalzó (Richtscheit, streight edge) annak kipuhatolására való, váljon a legyalult deszkák síkja, színje egyenes-e ? E műszer egyenes vonalzó, melyet szélével a deszka sok helyére s különböző irányba állogatnak, s teljesen kell érintkeznie a deszkalappal. Az asztalosok e czélra rendesen a kettős szin- vonalzót használják (Abrichtleisten), mely nem egyéb mint csapokkal összekötött két vonalzó. 5. A mérőón (ólmos fonál) s a szintező. Némely asztalosmunkák felállításánál lényeges, hogy azok szigorúan vízszintes vagy függélyes helyzetben legyenek. Erre kell a nevezett két műszer. Az ólmos fonál, mérőón (Senkblei, Bleiloth, fil à plomb), melylyel megvizsgálják, váljon valamely tárgy függélyesen áll-e, tudvalevőleg nem egyéb, mint egy vékony zsineg, melynek végében kúpos, körtealakú, vagy gömbös ólom, vas, vagy réz lóg. —1A vízszintes lapok vizsgálatára szolgál a szintező (Setzwage, niveau à plomb) ; alakja ennek egy megfordított J_, melynek fenéklapján egy fordított ft kivágás van. E kivágástól fölfelé egy függélyes barázda húzódik, melynek fölső végéről lóg le a fonál ; az erre erősített ólom a kivágásba illeti. Ha a műszert vízszintes síkra állítjuk, a fonál födi a barázdát, ellenkező esetben attól eltér. — Vízszintes síkok kipuhatolására sárgaréz foglalványba zárt üvegcsövet is használnak, mely kevés liiján vízzel van megtöltve. A benne maradt kevés lég hólyag alakjában mindig a cső közepére, o pontra helyezkedik, ha a műszer vízszintesen áll. Ez a vízmérleg, vagy vízszintező. A munkafa fölszelésére és alakítására a következő műszerek használtatnak : 1. A bárcl (Axt), fejsze (Beil), szelcercze (Texel). Ezek a famunkások különbözősége szerint különbözők. A legdurvább famunkánál a bárdok vannak használatban s pedig a) az ácsbáni vagy csolcmány (Zimmeraxt, Bundaxt, cognée) ennek éle egyenesvonalú. A fa kinagyolására szolgál b) a szalu (Queraxt, Zwerchaxt, bisaigué), ennek vasa a nyéltől két felé ágazik, egyik ága két oldalúan van kiélesítve s párhuzamos a nyéllel, a másik csak oldalasán van élesítve és haránt áll a nyélhez. A fontosabb nemű fejszéket és szekerczéket azon mesterségek szerint, melyben használtatnak, soroljuk fel : Az ácsoknál előfordul : a toyor (Breitbeil) az ácsbárddal kinagyolt lapok simítására, a fél kézfejsze, kisebb tárgyak simítására és szegek beverésére. A kerékgyártónál (korbamívesnél) : az íves fejsze (Rundhacke), a csákosfejsze (Spitzhacke), a zápfejsze (Felgenbeil). A kádároknál : a kádárbárd vagy topor, a szekercze (a magyarból kölcsönözve a külföldi németek Segerznek nevezik), ennek éle nagyon hajlott és a nyéllé ellenkező irányban hegyesen végződik. A dongák simításánál használják. A hasítófejsze (Kliehhacke) kis fadarabok hasítására szolgál; a kádárfejsze, inkább vágókésnek mondható. Az asztalosok fejszéjének éle kevéssé hajlott. Ezt az esztergátyosok is használják. 2. A fűrészeket lényeges sajátságuk szerint föl lehet osztani feszített fűrészekre (Spansäge, span saws), melyek keretes foglalványba vannak erősítve s többé kevésbbé feszíthetők, és olyanokra, melyek feszítő készülék híjával vannak. Ez 148. ábra. Víz-szintező.
