Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A fa feldolgozása
utóbbiaknál a nélkiilözhetlen feszességet a nagy szélesség, vagy legalább arányos vastagság kölcsönzi. A legnagyobb fűrészek azok, melyeket az ácsok a fatörzsek szétvágására használnak. Ezek foglalvány nélkül valók. Ide tartozik : aj a vágófiirész, pallófürész, hasitöfürész (Schrotsäge, Dielensäge, Spaltsäge). Ezzel a fát hosszában (rostjainak mentében) vágják. Szalagja élén s fokán egyenesvonalú ; mindkét végén horgos, melyre fakeresztmarkolatot erősítenek. Tetőirányosan fűrészelnek vele, fogai csak lementükben vágnak ; h) a harántfürész, (Quersäge, cros3-cut saw) a fa harántos átmetszésére való, vízmenetelesen vezetik. A legkülönbözőbb fűrészeket találni az asztalosműhelyben. Legtöbbje feszített fűrész és egymástól kevésbbé különböznek foglalványuk alakja szerint, mint inkább szalagjuk nagysága által, a melylyel a fogak finomsága arányban áll. A feszített fűrészekből felsoroljuk a következőket : a hasitöfürész (Furnür- säge, scie à refrendre), ez mindnyája közt a legnagyobb, nagy tőkéket szelnek vele föl deszkákká, borítássá stb. Két munkás fogja kézre és rendesen tetőirányosan fűrészelnek vele ; a daraboláfürész (Ortersäge, scie à debiter) a munkarészek sze- lésére való; a kanyarítófürész (Schweifsäge, scie à tourner, chair-saw) vékony szalagú, mert karéj os metszésekre (kanyarulások kifürészelésére stb.) használtatik. Gyakran a szalag egyik végét csak peczekkel tűzik meg egy fúrt lyukon át, hogy könnyű szerrel ki lehessen venni olyankor, mikor oly kivágást kell vele tenni, hol a fa széle felé sehol sincs nyilás (akgatófürész) ; nyakalófürész (Absetzsäge, tenon saw) haránt vágnak vele a fába csapok képzésénél; kézifürész mindenféle kis munkára, a vázolófürész (Laubsäge, scie à contourner, inlaying saw) finom áttört díszítések, gyöngéd kanyarok kimetszésére, vázas munkára szolgál. Szalagja az órarugóból készül. Feszítés nélküli fűrészek ezek : a rókafark (Fuchsschweif, band saw) az angol famunkásoknál nagyon elterjedt műszer s nagyon is czélszerű. Foglalványa nincs, hanem csak végében, a lapnak fokáról a fogas rész felé hajló markolattal bir. A lap maga igen széles, de a markolattól kiindulva az ellenkező vég felé egyre elkeskenyedik. Némelyiknek a markolattal kapcsolatosan az egész fokon végig vas vagy réz háta van, de ezek nem használhatók átmetszésre ; a likfürész, szuróf ürész (Lochsäge, Stichsäge, fret saw) kanyarítások, áttört ékítmények kimetszésére különösen oly esetben, hol a rókafark nagyságánál fogva alkalmatlan ; a hevederfürész (Grath- säge), ennek szalagja hosszú és két kézre való famarkolata van ; csapozófürész (Zapfensäge), furnir (borítás) fűrésznek is nevezik, mert úgy csapok vágására, mint a borításnak éleken való találkozásánál a kiszökellő darabok bevágására szolgál. 3. A kések. A legegyszerűbbek azok, melyek az asztalosoknál, kádároknál stb. fordulnak elő. A faragószéken való faragásnál a kádárok, kerékgyártók stb. az ismert kétnyelű késeket : a farayókést (Schnittmesser), a szívókést (Reifmesser), vonókést (Zugmesser) használják. Ezek ismét vagy igény eskések (Geradeeisen) sík vagy homorú lapok kifaragására, vagy görbekések (Krummeisen) domborodások készítésére. 4. A vésők oly kisebb farészek eltávolítására szolgálnak, melyekhez fürészszel, gyalúval nem lehet férni, vagy a czélt nem lehet oly hamar velük elérni ; a fakötésekre való csapágyak, számtalan mélyedés kidolgozása vésővel készül. Általában egyik végén aczélos pengéből állanak, mely haránt álló élre van kiköszörülve. A fára két módon hatnak vele, vagy pusztán a kéz nyomása (bökés) által, vagy pedig pusz- pángból vagy gyertyánból készült sulyok által. Egyes nemei a következők : A bökővésők (Stechbeitel), a lapos véső (Flacheisen), a lukasztó véső (Lochbeitel, mortice chisel), alakítőrésö (Kantbeitel, cant firmer chisel), ezek éle egyoldalú ; kétőlTalálmányok könyve. T. < r* A fa feldolgozása. 121
