Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

1. kötet - A fa feldolgozása

kinyúlnak, és így helyezik a keret nyílásába, mire a csavarokat egyenletesen meghúzzák.

Ha a munkatárgy nem alkalmas, hogy a sotuban szoríttassék össze, akkor előveszik az eny vesztő két, szorító csavarokat (Leimzwinge, Schraubzwinge, presse à main, presse à serrer, cramp, screw-clamp), melyek három egyenes, derékszögben egymással összerótt fadarabból állanak, úgy hogy négyszögü keretet képeznek, melynek egyik oldala hiányzik. A párhuzamos két rész egyikén egy facsavar van, mely kellően becsavarva a munkatárgyra nyomást gyakorol.

Oly deszkák, melyek széleikkel vannak összeenyvezve, sokkal szélesebb lapot képeznek, hogy sem akár sotuba lehetne fogni, akár szorítócsavarba szorítani. Az ily esetben rendesen az úgynevezett enyvező szolydt, jártató vagy jártató csavart (Leimknecht, sergent) használják. Ez nem más eszköz, mint egy hosszú szorítócsavar, a melyen a csavarral ellátott darabrész a rúd alakú közép darabban erősen áll ; e mellett a rovátkokkal ellátott rúdon egy nyereg idébb-odább akasztható, a mint a tárgy szélessége kivánja. A tolható részt ékkel erősítik meg a kellő helyen.

A munkafa kimérésére, beosztására, vonalozására a következő módszerek szolgálnak :

1. Mérövesszö (Zollstab, métré, rule). Azon mértékek, melyek munka közben használtatnak, 05 vagy 1 méter hosszú faléczekből állanak, a melyeken a beosztást rovátkok mutatják. Ha egy meghatározott mértéket gyakrabban kell alkalmazni vág}' azt újra és újra kimérni (a minek ismételt fölkeresése időrabló lenne), akkor a leállítót vagy állító mértéket (Stellmass) használják, mely nem egyéb egy fa mérővesszőnél, a melyen egy likakkal ellátott fadarabot (a péczét, Anschlag) fel alá lehet tolni és minden helyen egy ékkel meg lehet erősíteni. Ha a pécze a kivánt állásba van helyezve, csak a munkafa szélére kell illeszteni, és a mérővessző vége minden kezelés nélkül kijelöli a meghatározott mértéket.

2. Vonalzószer (Streichmass, trusquin, marking gage). Ez egy négyoldalú fadarabból (pécze, Anschlag, tête) áll, a melynek négyszögü likain két, 02—03 méter hosszú és 12 milliméter vastag párhuzamos pálcza tolható ide-oda s melyek ékkel erősíttetnek meg állásukban. Mindegyik pálcza végében egy rövid s éles aczél irdaló van, melylyel a kivánt vonalt kiliorzsolják, mi alatt a péczét a munkába vett fa szélén húzzák végig. E kihorzsolt vonallal, mely a deszka szélével párhuzamosan fut, ki van péczézve az irány, hol fűrészelendő az ketté vagy meddig gyalulandó az le stb.

3. A szőgellö (Winkelmass, équerre, square). Derékszögek péczézésére szolgál és azok kimérésére a végzett munkán. Rendes alakjában áll egy rövid, vastag (pécze), és egy hosszú vékony szárból (nyelv, Zunge, lame). A pécze mindig fa, míg vékonynyelve sokszor aczélbádog. Igen könnyű ez eszközzel derékszögben vonalakat huzni a deszka szélei felé. A sarkaló (Gehrmass, équerre-onglet, mitre square) a fél derékszögnek (élesszög) és ennek kiegészítő szögének (tompaszög) kipéczézésére szolgál. A 45° szöget technikai nyelven sarkalatnak (Gehrung, Gehre, onglet, biais, mitre) nevezik, a székely «sarvalás«-nak mondja, és akkor fordul elő rendesen, midőn két alkatrészt derékszögben akarunk egymással összekötni, • sarvalni». Mindkét darab deszkát ugyanis lerézselik 45° u szögben, egymásra illesztik a rézsentes oldalúkat, s ekkor azt mondják, hogy sarkalatban vannak összetéve (assemblage d’onglet). A sarkaló hasonlít a szögellőre, csakhogy szárai nem 90°-u, hanem 135u-u szöget képeznek egymásközt. — A rézselö (Schrögmass, fausse-équerre, bevil) oly szögellő, melynek szárait csukló fogja össze, s mely ennélMérövesszö, Vonalzószer, Szőgellö. 119