Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A fa feldolgozása
118 A fa feldolgozása. mennyire mellső szélén, két négyszögii lik megy át, az úgynevezett dúGzlikak (Stii- tzenlöclier), melybe a dúczok tökéletesen beillednek s melyeket kalapácsütéssel helyeznek fölebb-alább. A dúczok a pad fölé kissé kiállnak és arra valók, hogy a kisebb munkafát, melyet a gyalulásnál csak lazán tesznek a padra, nekik támaszszák, hogy a gyalunak helyt álljon. A legtöbb esetben azonban a munkafát erősen kell befoglalni (einspannen), a mire a két szorító (Zangen, presses) szolgál. A pad hosszában a szántőke egy csavarnál fogva előre hátra csavarható. E készülék far szorító, vagy farszánkó (Hinterzange, presse de derrière, end screw) nevet visel. Az említett szántőkén vau egy négyszögii lik ; hasonló likak vannak a pad hosszában is, és számuk 10-et is tesz ki. Ha egy deszkát lapjára fektetve be akarnak fogni, a szorító likába dugnak egy vas dúczot va< y padvasat (Bankeisen, mentőimet, bench-hook) ; egy másik ily dúczot a fa hossza szerint a padnak többé-kevésbbé távolabb eső likába tesznek ; ha már most a szorítót jól oda csavarják, a két dúcz a deszkát szilárdan fogja. A padvasok 02 méter hosszú négyszögii vasak, melyek könnyen járnak a likakban, oldalos rugójuk pedig akadályozza, hogy ezeken átessenek; felső részükön kiszökellő fejők van, melyek ródalt oldala a fát érinti. —- A másik szorító, melyet első szorító- nak vagy szvgycsavarnak (Vorderzange, presse de devant) neveznek, a pad mellső baloldalán van. Ez egy csatolt karrész a pádon, mely karrész és a pad széle közt egy függélyes tolható deszkácska (szorítódeszka) van, s mely egy csavar által tetszés szerint közelíthető a pad széléhez. A szügycsavart akkor használják, mikor egy nem igen hosszú deszkát állva kell befogni, pl. ha azt netán hosszában akarják keresztül fűrészelni. Ha valamely deszka hosszabb a gyalupadnál, akkor a szolgafát (Knecht, servante) veszik segítségül. Ez egy fennálló, nehéz kecskelábakon nyugvó czölöp, melyen egy kis fatönkő, a nyereg, fel-al á tolható, s melyet a kellő magasságban ékkel vagy vaskaposcsal erősítnek meg. Ezen nyugszik aztán a deszka egyik vége, míg a másik a szügycsavarba van szorítva. 2. Eresztőbak (Fügebock). Jelentékeny hosszú deszkákat, melyek széle gyalulandó meg s e szerint vízszinesen foglalandók be, igen bajos a gyalupadon megerősíteni. Erre szolgálnak az eresztőbakok, melyek neve onnan ered, hogy a pallódeszkák egymásba eresztendő hosszszéleit, asztalosnyelven eresztéknek (Füge, joind) nevezik. Az ily bak áll két H alakú lábból, melyek felső villájába csavar jár. E két láb majdnem egy deszka hosszúságra áll egymástól és felső villájuk közzé két, fölül egyenes szélű deszka van élére állítva. Ezek közé szoríttatik vízszintesen a megeresztendő deszka, melynek széle kiáll, s itt addig gyalúltatik, míg az eresztő-gyalúra erősített két lécz a két vezérlapra ér és a gyalu többé nem fog. 3. Faragószék. (Schnitzbank, chevalet). A kádár ismert egyszerű készüléke, a melynél a munkás átvetett lábakkal ül a pádon és a fát egy emeltyűnél fogva, melyet lábával szorít, tartja befogva lígy hogy az melle irányába esik és mindkét kezét faragó kése vezetésére használhatja. 4. Suták, enyvesztők, csavaros szoríttyú, enyvezöbak. Ezek mindannyian frissen enyvezett tárgyak összeszorítására szolgálnak, melyek addig tartatnak szorító nyomás alatt, míg az enyv eléggé megszárad, hogy az összeköttetés szilárd és a hézag kevéssé észrevehető legyen. Széles fadarabokat, melyek lapjukkal vannak egymásra enyvezve (mint a lemezeit, bontásos [fournirozott] táblák s ilyenfélék) sutába (Presse) szorítanak, mely legtöbbnyire négyszögii, négy erős fakötésből összerótt keretből áll. A felső fakötésen két, három vagy .négy facsavar nyúlik át, melyek négyszögii fejüknél fogva egy ráillesztett kulcscsal fordíttatnak. Az enyvezett tárgyat két deszka (foglaló deszka, Zulage) közé teszik, melyek a felett minden oldalon
