Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az óragyártás
102 Az óragyártás. nometernek is ez a feladata; lia egy liajó londoni vagy párisi órajárás szerint kiszáll az oczeánra és a valódi déli idő s órája közt egy teljes órahossz különbséget talál, akkor az illető hosszúsági körnek 24-ed részét futotta meg, és ha a szélességi fok ismert s föl van véve, tudva van a hely, hol van a hajó. Magától érthető, hogy a helyhatározások csak igen pontosan járó órákkal lehetségesek. Ilyenek előállítására a párisi tudományos akadémia és az angol parlament nagy jutalmat tűzött ki a múlt században. A párisi pályázaton Mossy holland órás volt a nyertes 1720-ban ; műve azonban gyakorlati haszon nélkül járt. Az angol parlament által kitűzött 2000 font sterlinget 1772-ben John Harrison londoni órás nyerte meg felében, mert chronometere még mindig nem felelt meg minden hozzákötött igénynek. Ugyanez időben Berthoud és Pierre Le Boy franczia órások szintén foglalkoztak chronometerek előállításán. Ezek munkája végre utat tört a valóban használható chronometereknek. A mi már a chronometerek szerkezetét illeti, utalunk arra, a mit a hőmér- séknek az óraműre való befolyásáról mondtunk. Ezt kell a chronometernek legyőznie. A 133. ábrában bemutatunk egy chronometert, mely általában feltünteti, mennyiben tér el szerkezete a közönséges zsebórákétól. Látni rajta, hogy e műnek nem egy, de két rugóháza van; egymásután huzatnak fel, mialatt az óra folyton jár. A fenékkerekek egy s ugyanazon köztük fekvő hajtó kereket mozgatnak ; a chronometer tehát úgyszólván kétfogatú. A rugók házukban 20 körmenetbe vannak csavarva ; 24 óránként huzatnak fel és a dobok e czélból csak kétszer fordulnak tengelyük körül. S így a toll közép feszüléséből csak egy rész van igénybe véve, mi biztosítékot nyújt arra, hogy egész napon át egyenletes marad a vonzerő. Az említett hajtókerék a nagy perezmutató göröndölyén van ; erről az erő egy közlőkeréken át a másodperczkerékre megy és erről a gátló kerékre. A gátló szabad mozgású. A lengő a közönségestől leginkább pergő tolla által különbözik, mely nem síkban, hanem csigavonalban van össze- csavarintva; a 134. ábra mutatja alakját. E tollat néha nem aczélból, hanem aranyból készítik. Len gőjét már a kompenzácziónál ismertük meg. A tapasztalás kimutatta, hogy oly chronometerek, melyeket zsebben hordanak, vagy bármi mozgásnak vannak kitéve, lassítják járásukat. A zsebbeli chronometereknek sincsen hengeres pergő tollúk ; a jobbak azonban kompenzácziós lengővei vannak ellátva. — Az fijabb zsebóráknál a rugót már nem húzzák föl külön kulcscsal, hanem vagy egy alkahnazott csappal, melyet a gyűrűnél kell forgatni (remontoir) vagy pedig mint a Savonette-óráknál, melyeknek nincs üvegük, s e helyett számlapjukat fémfedő takarja, e fedőnek becsukásával. Valahányszor a fedőt becsukjuk, a mű egy határozott darabig felhuzódik. Hatszoros ki- és becsukás elegendő arra, hogy az óra 24 órára fel legyen huzva. Némely órák számlapján még külön kis másodperczes lap van ; ez igen küny- nyen létesíthető dolog, mert csak oly kerék tengelyét, mely különben is egy perez alatt forog körül, annyira kell meghosszabbítani, hogy a számlap fölé kiálljon, a melyre aztán mutatót alkalmazunk. Az Óragyártás különösen nagyszérüen van kifejlődve a Svájczban, s itt leg - főkép a genfi és neufchateli kantonban, s nevezetesen Locle és La-Chaux-de-Fonds- ban. Ez utóbbi 20,000 lelket számláló városkában magában van 1500 az óragyár-
