Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az óragyártás
Az óragyártás. táshoz tartozó műhely; hasonló az arány Locle városkában, melyben 15,000 a lélekszám. Zárt gyárak gyártulajdonossal és bérmunkásokkal, egy genfit kivéve, itt nincsenek ; az óra minden részét és részecskéjét önálló munkások otthon lakásukon a családtagok közreműködésével készítik. A vállalkozó, kit gyárosnak lehet tekinteni, rendesen nem foglalkoztat munkásokat házánál, hanem összevásárolja a részeket, hogy egészszé egyesíttesse. A különböző kezekből vásárolt összes részek az egészbe a legpontosabban illednek (pászolnak), minthogy mindannyi egy minta szerint van készítve. A svájczi órágyártás jelen fejlődési foka a munkafelosztás oly képét nyújtja, minőt ily teljes mértékben aligha mutathat föl más iparág. Minden egyes alkatrész számára állnak készen kezek, melyek kizárólagosan annak készítésével foglalkoznak, és még a legkisebb órarészt sem készíti el egészen egy kéz, hanem több kézen kell keresztül vándorolnia, míg teljes bevégzett tökélyét éri el. A legaprózkodóbb (subtilis) ipari munka bizonynyal a rubinok csapágyainak köszörülése s fúrása, és a lengő pergő tollának kikészítése. A kölesszemnagyságú drágakő köszörülését s fúrását gyémántporral rendesen leányok végzik. Egy egész év munkaeredménye egy labdacsdobozban fér el, s mégis anyag-s munkaértékben gyakran 100,000 franknál is nagyobb tőkét képvisel. A pergőtoll kiváló példáját nyújtja a nyersanyag értéknövekedésének; az az aczél, mely legjobb angol minőségben mázsánként 200 frankon kapható, pergő- tolinak feldolgozva félmilliószorost növekedik árban. Érdekes látni, hogy vannak az óragyártás különböző műveletei felosztva s hány műhely vesz azokban részt. Ösz- szesen mintegy 50 idetartozó munkaágat lehet fölszámlálni, melyek mindnyájának egyesülniük kell, hogy egy órát teljesen kikészítsenek. Már ebből is látni való, mily gondos figyelemmel kell az egyes részeknek készülniük, hogy végül jelentékeny segítség nélkül összeilledjenek. Az óra egyes részeinek egymásba illesztése és létesiilésének folyamata, körülbelül a következő ; Készülésének első fokábán az óra nyersmű (ébauche), mely áll a platinák nak nevezett kerek sárgarézkorongokból, a nyers kerekekből s több egyes különböző darabból. A rugó, mutató, számlap és tok még hiányoznak. A «repasseur» átvizsgálja az egyes darabokat s gondoskodik arról, hogy a különböző idevágó műhelyekben tovább készíttessenek ki. Az úgynevezett «finèsseur»-ôk a platinák kis gyámjait helyezik be és a pallókat, erre kiesztergálják a kerékcsapokat s beilleszt k, kifinomítják a kerék fogazatait és mindent annyira alkalmassá tesznek, hogy a mű szükségből már járhat is. Ekkor mindenestül a tokozó veszi át, és ettől visszakerül betokozva a gyároshoz, hol számlappal és mutatókkal látják el. A tokban szilárdan fekvő művön már most a «repasseur» különféle egyengető munkát visz véghez. Ekkor beléteszik a rugót és az «echappement-planteur» azt teszi, a mit neve mond, behelyezi a lengőt és a gátló egyéb részeit, tehát a pergő tollat is, vagy mindjárt a valódit, vagy a helyettesítőt. Ezzel az óra egészen elkészült, de szépítésére nem történt még semmi. Ennélfogva ismét egészen szétrakják, a csavarok mennek a csavarfénylő kezébe, az aczél és sárgaréz darabok az illető fényelőhöz, más sárgaréz részek leköszörülés (adouciren) alá jutnak és aztán szükséghez képest az aranyozóhoz. E közben a tok a tokmíves kezében volt, hogy a csuklót készítse rá, innen megy a vésőhöz vagy guilloclieurliez a czifrázatok miatt és tovább a fényelőhöz, ki a toknak körülbelül megadja fényét. Végül a tok eljut a « remonteur»-höz, ki az ismét összeállított művet véglegesen beilleszti. Miután még az üvegillesztő is megtette dolgát, eladásra kész az óra. 10»
