Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)
II. Fejezet. Ipari találmányi szabadalmak - Az 1820. évi december 8-án kelt új osztrák szabadalmi törvény és az annak megfelelő magyar szabadalmi rendelet
• ' a lö])l) ízben említett helytartótanácsi rendelet a megelőző, 1821. évi 1132. sz. legfelsőbb rendelet végrehajtásának magyarázatára adatott volna ki.. Meg kell azt is említenünk, hogy az 1820 évi december hó 8-án kelt osztrák szabadalmi pátenst annak 21. alapján s természetesen az ennek megfelelő magyar rendeletet is az illetékes osztrák hatóságok mindig úgy magyarázták, hogy a kizárólagos szabadalom kiterjedésének (Umfang) mindenkor az egész birodalomra kell ki terjeszkednie, úgy. hogy például csupán Magyarországra magára kizárólagos szabadalmat engedélyezni nem lehet.9 Azonban még ennek az 1822. évi március hó 12-én kelL helytartótanácsi rendeletnek kihirdetése sem oszlatta el Magyarországon az aggodalmakat. Több vármegye fordult a nádorhoz, kérve, hogy a legfelsőbb helyen járjon közbe a sérelmek megszüntetése végeit. Csak röviden hivatkozhatunk arra. hogy a panaszok és sérelmek a nádor elé terjesztett felterjesztések szerint lényegileg abban foglalhatók össze, hogy Magyarországon törvényt, tekintet nélkül arra, polgári vagy büntetőjogi-e az, csakis az országgyűlés hozhat; továbbá. hogy ez a rendelet a nemesi előjogokat éppúgy sérti, mint a földesúri jogot is. Á kizárólagos szabadalmak bitorlói nem büntethetők, mivel büntetések csakis a törvények álhágói ellen alkalmazhatók s emellett a magyar törvényekben egyáltalában nincs oly rendelkezés, amely a királyi fiskusnak jogot adhatna arra. hogy a kizárólagos szabadalmak bitorlóit büntethesse, vagy azt ily irányú keresetre jogosíthatná fel. Ily féle sérelmek elleni feliratokkal találkozunk például Gömör, Trencsén, Somogy vármegyék részéről10 Ezek a felterjesztések azonban eredménnyel egyelőre nem járlak. Az elintézés módja ez volt: tartsák irányadónak a fentebb említett rendeletét a kizárólagos szabadalmi, illetőleg a találmányi bejelentések elintézésénél. Mikor pedig például a szabadalom kihirdetését tagadták meg: a rendelet teljességgel alkalmazásban áll- ván, a kizárólagos szabadalom kihirdetendő, megmaradván emellett az a joguk, hogy felmerült megjegyzéseiket előterjeszthessék. A sérelmek azonban csak nem szűntek meg, úgyhogy azokkal az 1825— 27-i országgyűlés is foglalkozott. Ennek folyományaként a rendek a kirázólagos szabadalmak adományozását is felvették az 1827. évi ápril hó 3-án kelt ülésiik9 így pl. a Szabolcs vármegyei Szt. Mihályból való Samueli Dávid kérvénye esetében, amikor hamuzsír előállítására való szabadalmi kérvénye elutasíttatott, 1. Kano. 1S32:1800. 10 Erre vonatkozólag 1. Helytartótan. o., departam. commere. 1822. évi fons 50. pos. 135, továbbá ugyanitt 1S23. évi fons 50, pos. 36 és pos 215 alattiakat. Közbe- vetőleg megemlíthetjük még, hogy hasonló esetek a XVIII. században is Fordultak elő. Így pl. Nyitra vármegye II. Lipót idejében, az 1701. évben megtagadta az Allmayer-féle kizárólagos szabadalom kihirdetését lényegileg az előbb említett érveléshez hasonló okadatolásra hivatkozva. Azonban a m. kir. helytartótanács utasította a vármegyét, hogy a kizárólagos szabadalmat akadékoskodás nélkül hirdesse ki, mimellett értésére adatott, hogy szabadságában áll a kizárólagos szabadalmak elleni előterjesztéseit a regnikoláris bizottság előtt megtenni, 1. Helyt tan. o., departam^ commere. 1701. évi fons 22, pos. 3. 64