Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)

I. Fejezet. Gyári szabadalmak

tartománybeliek a tartományi fővárosokban, a városi hatóságnál történt előzetes bejelentés után termékeik árusítására raktárakat létesíthetnek;

b) hogy a cs. k. sas jelvényt épületeikre kifüggeszthessék, azt a gyári pecsétben és áruik jelzésénél alkalmazhassák és áruikat avval megjelölhessék;

c) hogy művezetőket és mesterlegényeket szegődlethessenek, la- noncokat felszabadíthassanak ;

d) hogy gyári épületeik a katonai beszállásolás alól mentesek legyenek;

e) hogy az efféle gyárakban levő, a német örökös tartományokból származó egyének a katonai állítás alól csak annyiban lehetnek mentesek, amennyiben a hasonló személyzet annak különböző kategóriái szerint a német örökös tartományokban az idő és körülményekhez képest ilyenben részesül;

f) hogy az ország törvényei szerint több éven át adómentességben részesülhetnek. 55

Ezek a gyárak cégüket a váltótörvényszéknél ilyen hiányában Magyarországon nem jegyeztethették be és nem'volt elsőbbségük, illetve kedvezményük a kéziratéi hitelezőkkel szemben sem.

Az ilyenek engedélyezése iránti kérvényeket a m. k. helytartótanácsnál kellett előterjeszteni, amely a kérelmet a gyár hasznossága szempontjából előzetesen megvizsgálta, majd pedig véleményének megállapítása és különösen annak mérlegelése után, hogy mily előnyöket nyújthat ilyenféle magángyár, amelynek felállításához csakis a helyi törvényhatóság engedélye szükséges, a kérvényt a saját véleményével a m. k. udvari kancelláriához továbbította, amely az ügy megvizsgálása után azt a saját véleményével az ügyirat kapcsán a legfelsőbb elhatározás kieszközlése végett a fölség elé terjesztette. A legfelsőbb elhatározás ezután hasonló úton jutott a folyamodó kezéhez és tudomására.56

Az előző sorokban felsorolt kedvezmények egészben véve nem igen különböztek a német örökös tartományokban elfogadottaktól és általánosságban azt mondhatjuk, hogy ezek voltak azok, amiket az ily gyári engedelmet vagy esetleg szabadalmat kérők ügyük kedvező elintézésével remélhettek.

A m. k. udv. kancellária 1806-ban a Schaffer győri festékgyárára vonatkozó tárgyalás során tekintve, hogy a német örökös tartományokban az olyan kedvezmények, illetve jogosítványok megadása, mint amilyeneket Scháffernek engedélyezni javasolt, az országos hatóságnak (Länderstelle) van átengedve, megpendítette, hogy az ilyenek elintézését a gyári vállalat fontosságának, terjedelmének és a termelés évi értékének figyelembe vételével nem kellene-e a m. k. helytartótanácsra bízni?

Ennek következtében Schaffer említett ügyében hozott legf. elhatározásával a király felhívta a m. k. udv. kancelláriát, hogy a cs. k. kereskedelmi udvari bizottsággal (K. k. Kommerz-Hof-Ko- mission) előzetesen történi megbeszélés után leadandó véleményével

55 Erre von. 1. Kanc. 1803:6689 és 1804:12361 alattit.

56 Kanc. 1803:6689.

22