Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Iparjogvédelem az 1896. évi szabadalmi törvény életbelépését megelőzően - A korszakra vonatkozó forrásanyag
12/3 741. szám 79 MaUéüet a 741. széni iroménfhot. Indokolás, „a találmányi szabadalmakról“ szóló törvényjavaslathoz. A találmányok oltalmának ezé Íja és szükségessége abban áll, hogy a feltaláló szellem és anyagi munkája jutái maztassék és mindamellett annak gyümölcsei a feltaláló jogainak kellő korlátozása által az összességnek biztosíttassanak. Ha tehát egyrészről az állam érdekében áll, bizonyos jogok biztosítása által a kutató észnek, az emberi jólétét előmozdító közhasznú működésért a gyakorlati találmányok ellenértékét képviselő bizonyos hasznot kilátásba helyezni, másrészről ily előjogok az ipari haladást korlátozó és zsibbasztó hatással biró egyedárúságokra nem fajulhatnak. E kettős szempont érvényesítéséből eredtek a szabadalmi törvények legelőször Angliában. Ott ugyanis már az általános polgári törvények szerint a korona jogosítva volt új találmányok érdekében kizárólagos jogokat adományozni. De ezen szabadalmak már több ízben megtámadásra azolgáltattak okot, éa midőn nevezetesen I. Jakab király uralkodása alatt tömegesen adattak ki a szabadalmak, nemcsak mindenféle iparczikkek előállítására, de még számos czik- kel való kereskedésre is azok ellen végtelenné vált a felmerülő panaszok sora és szükségessé vált az 1623. éri parlamenti acts, mely mindennemű egyedárúságokat, mint vételre, eladásra és gyártásra való kizárólagos jogokat, teljesen érvényteleneknek nyilvánította, de kivételképeu megállapította, bogy ily érvénytelenség nem vouatkozhatik oly szabadalmakra, melyek legfeljebb tizennégy évre valamely tárgynak vagy készítési módnak valóságos és első feltalálójának engedélyeztelek. Minthogy ezen törvény a szabadalmak engedélyezését tizennégy évre, mint leghosszabb határidőre szorította, annak hosszabbítására külön törvényhozási tényre volt szükség, mely a parlamenthez beadott külön kérvény utján kérelmeztetek. Az eddig fennállott szabadalmi eljárás oly formaságokhoz volt kötve és annyira nehézkes volt, hogy a szabadalmi reform keresztülvitele általános óhajt képezett, mely óhaj, több 1829. és 1833-ban sikerteleu maradt kísérlet után, az 1835. évi szeptember 10-én szentesített törvény által teljesült. Lényegtelenebb módosítások következtek ugyan be még 1844., 1848. és 1851. évben, azonban csak 1852. évben sikerült valóságos reformot keresztülvinni »a szabadalmi ügyet módositó törvény (Patent Law Amendement Act)« utján, mely 1852. évi julius 1-éu szentesittetett, azonban a régibb törvényeket nem szünteti meg, hanem azokat csak kiegészíti, mely számosabb új javaslat daczára még mai napig is képezi Nagy-tíritáuiában a szabadalmi eljárás alapját. (12) Részletek a találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat miniszteri indokolásából (1895) 27
