Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

voltak forgalomban, melyek két, nyomtatással ellátott menetjegy la pból állottak és papír által egy nyitható táskával voltak egybekötve, mely táskában azután jegyzéklap volt elhelyezhető.

Fölperes tanuk által igazolta azt, hogy ily táska alakú menetjegyet Olaszországban használtak, ily jegyeket több Olaszországban utazó látott, az utazók egyes ily jegyeket Ausztriába is elhoztak (holott szabályszerűen ezek a kalauz által el lettek volna szedendők) itt többeknek megmutattak, sőt, hogy dr. M. tanúnak vallomása szerint ő ily olasz jegyeket az északi vasúttársaság igazgatójának mutatta meg azon ajánlattal, hogy hasonló jegyeket talán Ausztriában is kellene alkalmazni, mire azonban a nevezett igazgató rá nem állott.

A m. kir. szab. tanács, melyhez ezen per véleményezés végett került, azon kérdésre, vájjon volt-e alperes találmánya 1892-ik év előtt a belföldön gyakorlatban vagy sem, kijelentette, hogy a pörben igazolt tényállás szerint ily menetjegyek a kérdéses szabadalom elsőbbségi ideje előtt a monarchiában nem készültek, csak Olaszországban utazó belföldiek látták azokat külföldön (Olaszországban), hoztak ugyan egyes ily menetjegyeket magukkal és mutatták azokat egyes belföldiekuek. Használatban tehát ily menetjegyek belföldön nem voltak.

Az említett menetjegyek belföldi forgalomba helyezéséről nem lehetett szó, mert azok itt belföldön érvénytelenek voltak.

Ha tétetett is kísérlet belföldi alkalmazás iránt és ajánlat azon jegyek használata végett, a kihallgatott tanúk vallomása szerint ezen ajánlat el nem fogadtatván, az illetők a gyakorlatba vételt egyszerűen megtagadták.

Ezen véleményhez a szabadalmi tanács még a következőket tette hozzá :

Az imént jelzett elvi álláspont nem fejezi ki azt és nem is értelmezhető úgy, hogy eszerint valamely szabadalmazott találmánnyal szemben a szabadalmazást megelőző belföldi gyakorlatbavételröl, illetőleg ily belföldi előző gyakorlatbavételnek űjdonságrontó hatásáról csakis akkor lehetne szó, ha a belföldi gyakorlatba vétel tényleg előbb már eszközöltetett vagyis lm a szabadalom tárgya belföldön tényleg már előállíttatott, vagy használtatott, vagy forgalomba hozatott.

Nem tulajdonítható ily szoros értelem a jelzett elvi álláspontnak azért, mert kétségtelen, hogy fölmerülhetnek oly ténykörülmények, melyek a tényleges gyakorlatbavétellel teljesen azonos jogi szempont alá esnek.

Nevezetesen előfordulhat az az eset, hogy valamely szabadalmazott találmány előbb kiállításra, közszemlére volt kitéve oly módon, hogy az ily közismerettlvé vált és így minden hozzáértő már csupán megszemlélés alapján is a tárgyat előállítani képes volt. Ily esetben tehát a közszemlére bocsátás a tényleges forgalombahozatal gyakorlati jelentőségével bír.

Ez az eset azonban ezúttal fönn nem forog, mert a szóban lew szabadalmazott vasúti jegyek nem voltul: valamely nyilvánosságra szánt helyen a közfigyelem fölhívásával a belföldön és pedig oly módon fölmutatva, hogy a szabadalmazott tárgy már csapán annál- fogva, minden hozzáértő által elkészíthető volt, hanem amint ez a pörben bizonyítva lelt, csupán egyes magánszemélyek birtokában fordultak meg a belföldön és hogy belföldön alkalmazásba vételük az osztr. északi vasúttársaság igazgatóságának fölajánltatott. amely azonban ily alkalmazásra hajlandó nem volt.

A régi szaba- A gyakorlatnak e pár példája után áttérhetünk törvényünk 3. §-ának

daimak újdon- 3 pontjára, melynek értelmében a találmány nem tekintendő újnak, ha az a ságrontóhatása. , . ' , \ ,

bejelentés idejeben mar szabadalom tárgyát kepezte.

Bárha e meghatározás világosnak látszik, mégis amint azt a következmények mutatták, e rendelkezések hiányosak. Már magában véve az a körül-