Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

meny, hogy a törvényhozó múlt időt használ, félreértésekre adott okot. nevezetesen iparkodtak egyesek e törvényszakasznak olyan értelmezést is adni, mintha ujdonságrontó hatással csak a már megszűnt szabadalmak birtak volna, tehát amelyek már köztulajdonba mentek át, ellenben a bejelentés idejében még fennálló szabadalmak e törvényszakasz rendelkezései alá vonhatók nem volnának. Felhozzuk e tekintetben példaként az Seb. 218. a. sz. alatt kezelt bejelentés ellen emelt felszólalást, amelyben a bírói osztály 0654,99. sz. határozatát a következő indokolás alapján hozta meg:

Fölfolyamodó azt állította ugyan, hogy a szabadalmi törvény 8. §. 8. pontja csak azon találmányoktól vonja meg az újdonság minőségét, amelyek szabadalom tárgyát képezték vagyis azoknak a szabadalmaknak van valamely találmányi bejelentéssel szemben újdonságrontó hatásuk, amelyek már megszűnt szabadalmak és mint ilyenek már köztulajdonba mentek át, tehát az a körülmény, hogy valamely találmányi bejelentés egy fönnálló szabadalom tárgyát képezi, arra újdonságrontó hatással nem bírhat. Minthogy azonban a szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. t.-c. indokolása, mely a törvénynek kiegészítő, magyarázó részét képezi, világosan kifejezést ad annak, hogy a 8. §. 8. pontja nemcsak a volt, de a fönnálló szabadalmakra is vonatkozik. kétségtelen, hogy a 3. §. 3. pontja alapján az újdonság hiánya akkor is megállapítható, ha a találmányi bejelentés tárgya fönnálló szabadalom tárgyid képezi; az pedig, hogy külföldi szabadalom tárgyát képező találmány is újdonságrontó hatással bír. kétségtelen, mert a törvény azt a belföldi találmányokra nem szorítja: ezért fölfolyamodónak erre vonatkozó állítását figyelembe venni nem leheti (Bir. oszt. 1899. évi március hó 2-án.)

Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott a hivatal 1899. évi december hó 4-én tartott teljes ülése is, a midőn kimondotta, hogy :

«A m. kir. szabadalmi hivatal az 1895. évi XXXVII. t.-c. 8. §-ának 3. pontja alapján nemcsak azon szabadalmakat tekinti ujdonságrontókuak, amelyek fennállottak és ámeneknek tárgya már köztulajdonba ment át, hanem azokat is, amelyek még fennállanak, mert az 1895. évi XXXVII. t.-c. 3. §-ának indokolása szerint akkor is hiányzik az újdonság, ha a találmány már egy szabadalom tárgyát képezi, tekintet nélkül arra, vájjon ezen szabadalom fönn- áll-e, vagy mint lejárt, vagy megsemmisített köztulajdonná vált.»

Az említett törvényszakasznak ilyen grammatikai rektifikálása mellett is még mutatkoztak a rendelkezésnek olyan hézagai, amelyek eltérő és emellett káros gyakorlatnak lettek az okozói. Ezek pedig abból származtak, hogy a hivatkozott szakasz említett része csak egész általánosságban szabadalomról beszól, hogy a törvényhozó az alatt milyen szabadalmakat ért, közelebbről meg nem határozta.

Minthogy pedig a szabadalom tulajdonképen jogokat jelent, a szabadalom fogalmának az ujdonságrontó körülmények közé való besorolása érthető