Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
I. Általános rész, a működés iránya
6 Fölszólalási rendszer. Szabadalom és ipar közti kapcsolat : gyakor- latbavétel ; licencia. már folyamatba tették. Az ebbeli mozgalmat bővebben a szabadalmi ügyekről szóló fejezetben fogjuk ismertetni, de a szabadalmi hivatal által következetesen szem előtt tartott egyes mozzanatokról már itt a működés irányáról szóló fejezetben tartozunk megemlékezni. Ismeretes ugyanis, hogy szabadalmi törvényünk rendszere a hivatalbóli újdonság vizsgálatát kizárja s a találmánynak újdonság címén való megtámadását az esetleges felszólalásokra bizza, mégis a hivatal, törvényengedte jogkörében olykép igyekezett s igyekszik eljárni, hogy az iparosság fölösleges munkától, költségtől mentesítessék ; az érdekelt felek sűrűén igénybe is veszik a hivatalnoki kar útmutatásait, tudását, tapasztalatait és fölvilágosításait s ezek a legnagyobb készséggel adatnak meg. amit a magyar szabadalmi hivatalról bel- és külföldön fölhangzó elismerő nyilatkozatok is bizonyítanak. Nem tévesztette a hivatal szem elől a találmány, illetve szabadalom és az ipar követelménye közti érdekkapcsolatot sem. Itt is mellőzzük azt a vitát, mely tápot nyert egyrészt azok részéről, kik azt vitatják, hogy az ipari tulajdonokhoz való jog önmagából ezen jogból keletkezvén és hogy a szerzői jog a jog immanens fogalmából eredvén — az korlátlan, s ipari vagy gazdasági szempontok által egyáltalán nem korlátozható; — másrészt pedig tápot nyert azok részéről, kik megint azt vitatják, hogy az ipari jogok az általános ipari, gazdasági érdekek által korlátozhatók. A hivatal ezen merev és ellentétes fölfogásé irányzatok közt célszerűen az eklektikus módszert vélte és véli követendőnek, mert a tapasztalat igazolja s a gazdasági fejlődés iránya is teszi indokolttá, hogy az ipari jogok az általános gazdasági érdekekre való figyelemmel érvényesítendők. A hivatal egyik fontos föladatát tehát az is képezte, hogy a jog követelményét az általános, főleg hazai ipari érdekekkel kiegyeztesse. Az ipar követelménye főleg a találmány gyakorlatba vételi stádiumán nyilatkozik meg. Szabadalmi törvényünk 20 §-a tartalmazza a találmány gyakorlatba vételére vonatkozó kényszerintézkedéseket; ugyanezen szakasz sorolja föl a gyakorlatba vétel elmulasztásának következményeit, de tisztán állott a hivatal előtt azon tapasztalati tény, hogy éppen a találmány gyakorlatba vételének ellenőrzése a legnehezebb föladat s hogy a coércitiv rendszabályok — bármily szigorúak is — alig alkalmazhatók a szabadalom tulajdonosok ellen, mert egy negativ körülménynek, illetőleg a gyakorlatbavétel elmulasztásának bizonyítása sokszor nemcsak nehéz, de a támadó iparosra költséges is. A hivatal tehát több irányban tett intézkedéseket, melyek a találmány gyakorlatbavételének ellenőrzését célozzák; főleg pedig a licencia (használati engedély) rendszerét igyekezett s igyekszik célszerűen fejleszteni, a licencia rendszerét főleg azért, mert az iparosság érdekét kielégítve találja, lia a célszerű, illetve hasznos találmány igénybevételére használati engedélyt
