Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
V. A hivatal közreműködése államszerződések megkötésénél
268 Különben megjegyzem, hogy ezt a fölfogást követte a m. kir. szabadalmi hivatal megalakulása óta s ezt követte eddig úgy az osztrák, mind a német szabadalmi hivatal. 3. A föltalálónak — ha a szerződéses államok egyikében találmányát bejelentette — az elsőbbség a másik állam területén is biztosíttassék, ha találmányát itt is az első bejelentéstől számítandó 12 hó alatt bejelenteni. A határidőt azért vélem 12 hóban megállapítani, mert ezen idő alatt a föltaláló rendszerint meggyőződést szerezhet arról, hogy találmánya azon állam területén, ahol azt a 2. p. alatt már kifejtett okból először bejelentette, szabadalmazható lesz-e s így nem kényszeríttetik arra, hogy találmányát az elsőbbség biztosítása végett azon állam területén is bejelentse s viselje a szabadalmaztatással járó költséget, ahol annak értéke csakis az első sorban bejelentett találmányának szabadalmaztatásától függ. 4. A szabadalmi törvény világos rendelkezést tartalmaz az iránt, hogy a «szabadalmak a találmány bejelentésétől számítandó lö évre adományoz- tatnak» a törvény ezen rendelkezése folytán legcélszerűbb a szabadalmak érvényét a bejelentés napjától számítani. 5. Kérdés tárgyát képezheti, hogy a származási országban megszűnt szabadalom fönnmaradhat-e továbbra is, a szerződéses államban '? Kívánatosnak tartom, hogy a szabadalmak egymástól függetleneknek tekintessenek s e szempontból kiindulva, de a törvény intézkedését is figyelembe véve a fönti kérdésre annyival is inkább igennel kell felelnem, mert nem tartanám célszerűnek, ha a föltalálónak, aki nem akar államszerződésből folyó kedvezményt igénybe venni és így a szerződési országban elnyert szabadalma független a származási országban elnyert szabadalmától, akkor ha ezt a kedvezményt igénybe veszi ez a függetlensége megszűnjék illetve a szerződési államban elnyert szabadalma származási országban elnyert szabadalom tartama által korlátoztassék. 6. A gyakorlatbavételi kötelezettséget, tekintettel különösen a törvény kifejezett rendelkezésére, még azért is föntartandónak tartom, mert annak kényszere a nemzeti ipar emelésére és föllendítésére szolgál. Kétségtelen azonban, hogy a gyakorlatbavételi kényszer a föltalálóra nézve hátrányos is lehet abban az esetben, ha találmánya az illető ország területén nem értékesíthető s annak bevezetése bizonyos körülmények folytán az idő szerint lehetetlen, ámde ez a körülmény nem szolgálhat okul a gyakorlatbavételi kényszer eltörlésére, hanem inkább okul szolgálhat arra, hogy ily körülmények között a föltaláló jogai biztosíttassanak, ami igen könnyen elérhető azáltal, ha akár a kereskedelmi miniszter, akár a szabadalmi hivatal följogosíttatik arra, hogy oly esetekben, amikor a föltaláló igazolni képes és amikor szakértők által is megállapítható, hogy a találmány tárgya még szükséglet tárgyát egyáltalán nem képezi s a szükséglet megteremtése kivihetet*
