Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
III. Védjegyügyek - B) Védjegyhatóságok és szervek
alkalmazása felöl a helyszínén tájékoztatná, egyben a kamarai védjegykezelés menetének megfigyelése nyomán az általa észlelt hiányokra rámutatna és a szükséghez képest a lajstromozóknak közelebbi útbaigazítást adna, mely terv bizonyára a kereskedelmi és iparkamarák helyeslésével is találkozik. A védjegyosztálynak tetemes idejét foglalják le másodsorban az osztrák cs. kir. kereskedelemügyi minisztériummal való oly védjegyek fölötti levelezések, amelyek osztrák iparosok által Ausztria területén lajstromoztattak, de magyar vonatkozású motívumokat tartalmaznak, illetve arra alkalmasak, hogy vevőközönségünket az árú származása tekintetében megtévesszék. A fönnálló törvényi rendelkezések — amint tudjuk — az Ausztria területén lajstromozott védjegyeknek nálunk, a hazai védjegyeknek pedig Ausztriában biztosítanak törvényes oltalmat. Ez okból az osztrák honpolgárnak Ausztriában lajstromozott védjegytől Magyarországon a központi nyilvántartásbavételt és kihirdetést szerződésszegés nélkül megtagadni ugyan nem lehet, de ez a körülmény nem akadályozta a védjegyosztályt abban, hogy a magyar közgazdasági érdekekre sérelmesnek talált védjegyeket, még mielőtt azoknak központi nyilvántartásba vételét és kihirdetését elrendelte volna, észrevétel és kifogás tárgyává tegye, mely eljárásnak rendszerint foganatja is volt, amennyiben az ilyen panaszolt védjegyek számos esetben, részben a tulajdonos kérelmére, részben az osztrák keresk. miniszter elhatározásából töröltettek. Hogy a törvény idevonatkozó rendelkezései (1890 : II. t.-c. 3. §. 4. p.) alapján emelhető kifogások száma apasztassék, a két kormánynak még 1897-ben sikerült oly megállapodásra jutni, hogy milyen esetekben tagad- tassék meg a védjegy lajstromozása, illetve mily jelenségek fönnforgása esetén tekintessék valamely védjegy olyannak, amely a vevőt az árú származása tekintetében megtéveszteni alkalmas. Ezen. jegyzőkönyvbe foglalt megállapodások 1902-ben némi módosításokkal megújíttattak. A megállapodásoknak Jéglényegesebb rendelkezése, hogy valamely védjegy megtévesztőképesnek csak akkor minősíthető, ha a valótlan és hamis árúszármazásra következtetni engedő adatok (embléme-ák) mellett az árú valódi származási helye a védjegyen föltüntetve nincsen, vagy pedig az árú valódi származási helye nem a kellő nyomatékossággal szerepel a védjegyen. Ez a rendelkezés azonban a szó, vagy szavakból álló védjegyekre — legalább az osztrák kormány fölfogása és értelmezése szerint — nem alkalmazható. hanem csupán a ügurális védjegyekre, holott kétségtelen, hogy a magyar nemzet érzelmi vagy eszmevilágából vett valamely fogalom szóban kifejezve époly megtévesztő lehet a magyar fogyasztóközönségre nézve, mint ugyanezen fogalomnak ábrái kifejezése. Megemlítjük, hogy a védjegyosztály Levelezések az osztrák cs. kir. kereskedelemügyi minisztériummal. Megtévesztő védjegyek körüli eljárás.
