Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
A bejelentő tárgyalás mulasz tása. A tárgyalás menete. A bizonyítás eszközei. Nyomtatványok. be nem terjesztette, csupán azok számait jelölte meg s ennek alapján a hivatal saját könyvtárából, illetve rövid úton a kir. József-müegyetem könyvtárából ezen leírásokat beszerezve, a bejelentés tárgyára a szabadalmat megtagadta (F. 1043.). Amennyiben bejelentő mulasztotta el a tárgyalást, ezt a körülményt a hivatal még nem tekintette a bejelentés visszavonásának, hanem a fölszólalást a fölhozott bizonyítékok alapján letárgyalta és határozatot hozott. Olyan esetekben azonban, amelyekben bizonyítási eljárás lett volna folytatandó, aminők pld. a nyilvános gyakorlatbavételre alapított fölszó]áfások, az 1893. évi XVIII. t.-c. 61. és 162. $-ai alkalmaztattak, azaz, minthogy ezen szakaszok értelmében a tárgyaláson megjelent félnek (fölszólaló) az ellenféllel (bejelentő) kellően közölt tényállásai bizonyítást nem kívánnak, a fölajánlott és kellően közölt bizonyításra nézve pedig föltételezendő, hogy az a célzott eredményre vezetett, a bejelentés tárgyára ezen az alapon a szabadalom megtagadtatok (R. 371. Sch. 568.). Ha bejelentő bejelentését visszavonta, az ellene beadott fölszólalást a hivatal tárgytalannak mondotta ki. Ami már most magát a szóbeli tárgyalás menetét illeti, erre nézve a gyakorlat okként alakult, hogy fölszólaló kérelmének bejelentő ellenkérelmének előterjesztése után fölszólaló előadja fölszólalásának indokolását, melyre bejelentő a maga nyilatkozatait megteszi. Amennyiben szükséges fölszólaló további észrevételeit teszi meg, illetve bejelentő erre vonatkozó újabb nyilatkozatát s az ilyen értelmű szóváltások száma korlátozva nincsen. A tárgyalásról kimerítő jegyzőkönyv vezettetik. A fölszólalás indokolása az Írásbelihez képest kibővíthető, újabb bizonyítékokkal kiegészíthető, sőt az írásban beadott fölszólalástól teljesen el is térhet, azonban a fölszólalás terjedelme meg nem változtatható, azaz a bejelentés azon részei ellen, amelyek ellen a közzététel ideje alatt fölszólaló fölszólalással nem élt, a fölszólalás a közzétételi idő lejárta után ki nem terjeszthető. A felek saját ügyeikben a hivatal előtt eljárhatnak, ennélfogva külföldi alattvalóknak is megengedtetett, hogy a fölszólalási tárgyalásokban személyesen részt vehessenek, sőt anyanyelvűk használata is megengedtetett, olykép azonban, hogy a tárgyaláson hites tolmács alkalmaztatott, amely körülményről a tárgyalást vezető elnök gondoskodott. A bizonyítás eszközeit a fölszólalási alap természete szerint közzétett nyomtatványok, tanuk és szakértők, esetleg bírói szemle képezik. A közzétett nyomtatványok között leglényegesebb szerep a szabadalmi leírásoknak jut, és pedig azért, mert azok rendkívül sokfélék, az ipar minden terére kiterjeszkednek és így bő anyagot képeznek, másrészt, mert megjelenésükkel a szakirodalmat megelőzik s emellett rokontermészetüknél fogva a részletkérdésekben mint ujdonságrontók leginkább is fölhasználhatók.
