Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
rámutat, a szabadalom engedélyezésére irányuló tárgyalásnál kellő figyelembe vétessék. A szabadalmi hivatal 1899. évi november hó 18-án tartott teljes tanácsülésében elfogadott határozatot helyes indokainál fogva tehát jóváhagyom, azt az ügyviteli szabályzat 24. §-a helyes értelmezésének nyilvánítom és a fontiekhez képest elrendelem, hogy az egyszer beadott fölszólalás mindenesetre visszavonhatatlannak tekintessék és így a fölszólaló meg nem jelenése esetén is érdemileg tárgyaltassék.» A miniszternek ezen rendelete a hivatalnak 1900. évi április hó 21-én tartott teljes ülésében fölolvastatván, a teljes ülés egyhangúlag kimondta, miszerint azt úgy értelmezi, hogy a fölszólalás visszavonhatlansága és a fölszólaló meg nem jelenése esetén is érdemben való tárgyalás szükségessége csak az 1895. évi XXXVII. t.-c. 1 — 3. §-ára, valamint a 32. §. l. és 2. pontjaira alapított s a 35. §. értelmében bárki által emelhető felszólalásokra vonatkozik ; ugyanis a hivatkozott miniszteri rendelet kiindulási pontját az képezi, hogy az 1893. évi XVIII. t.-cikkben szabályozott sommás eljárás csak a magánjogi jogvitákra alkalmazható, ellenben a közjogi jellegű keresetek, az u. n. publica actiók fölötti eljárásra az idézett törvénycikk nem alkalmazható. Minthogy közjogi jellegű felszólalásnak csak az 1895. évi XXXVII. t.-c. 35. §-ának 1. és 2. pontja alatt fölsorolt fölszólalásokat, mint bárki által emelhetőket lehet tekinteni, az 1893. évi XVIII. t.-cikknek rendelkezései csupán ezen fölszólalásokra nem alkalmazhatók egész teljességükben ; míg ellenben a föntebb idézett t.-cikk 5. és 6. §-ai alapján emelt fölszólalások, minthogy csak a magánérdek oltalmára szolgálnak s csak a jogaiban sértett vagy jogutódja által indíthatók, közjogi jellegűnek nem tekinthetők és így mi sem áll útjában annak, hogy az ilyen fölszólalásokra az 1893. évi XVIII. t.-c. rendelkezései továbbra is alkalmazást nyerjenek. A m. kir. szabadalmi hivatal teljes ülése tehát a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek 1467/900. ein. sz. a. kelt azt a rendeletét, amely szerint a közjogi keresetnek tekintendő fölszólalások visszavonhatlanok és a fölszólaló meg nem jelenése esetén is érdemben tárgyalandók, tudomásul veszi. Ezen teljes ülési határozat folytán a bárki által emelhető fölszólalások esetében a szóbeli tárgyalások fölszólaló meg nem jelenése esetén is megtartattak, sőt a hivatal e tekintetben annyira ment, hogy egy esetben, amidőn a külföldön lakó fölszólaló belföldi meghatalmazottat meg nem nevezett s ismeretlen helyre költözvén, föltalálható nem volt, a fölszólaló részére ügygondnokot nevezett ki s a szóbeli tárgyalást így tartotta meg (K. 1150. 14486/900.). Olyan esetekben, amidőn fölszólaló bizonyítékait beterjesztette, a tárgyalás megtartása nagyobb nehézségekbe nem ütközött, de arra is volt eset, hogy fölszólaló az általa hivatkozott szabadalmi leírásokat 168 11
